Viharfelhőketkarcolók

Veres Viktor

Az Otthon Start program egy szempontból egészen más, mint az elmúlt egy év összes többi, lakásépítéssel kapcsolatos intézkedése. Amíg szinte minden más állami lépéssel szemben csak azt lehetett kritikaként felhozni, hogy azok semmilyen mértékben nem segítettek a lakhatási szegénység problémáján, az Otthon Start nem egyszerűen nem semleges, hanem még ront is a legszegényebbek helyzetén – erre jutott a Habitat for Humanity idei lakhatási jelentése. Hasonló példákat már bőven láthattunk az elmúlt tíz évben: miután az állam több százmilliárd forintot belepumpált a lakáshoz jutás és a felújítások támogatásába, az árak is nőttek, így aki nem fér be a támogatotti körbe, az még annyira sem reménykedhet megfizethető lakhatásban, mint a programok indulása előtt. Az új hitelprogramtól ugyanez várható.

Pedig a kormány 2024 végén tényleg nagyratörő terveket mutatott be. Sőt a Habitat szerint a lakásügyekkel kapcsolatos tíz ötlet között kettő olyan is volt, amely érdemben segíthetett volna a lakhatási szegénységen, ha lett volna belőlük valami: a felsőoktatási kollégiumi férőhelyek bővítése és a lakásbérleti díjak, valamint szerződési feltételek vizsgálata. Csakhogy a tízes listáról éppen e kettő azóta sem valósult meg.

A jelentés a tíz ötletből hetet minősített a szegénység szempontjából semlegesnek. A lakáshitelek 5 százalékos kamatplafonja és a vidéki otthonfelújítási program a sérülékeny, nem hitelképes családok számára elérhetetlen, a Szép-kártyára érkező juttatások, továbbá az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások lakáscélú felhasználásának lehetősége pedig inkább azoknak jó, akik jelentős összeget tudtak e helyekről kivenni. A céges lakhatási támogatást kevés munkahely biztosította a dolgozóinak, de az Airbnb-szigor, valamint az új lakások 5 százalékos áfája sem tette érdemben megfizethetőbbé a szegények lakásvásárlását.

Egy ötlet pedig kifejezetten ront a helyzeten: az eredeti tervekben még csak fiataloknak szóló lakásprogramként emlegetett elképzelés, amelyből aztán az Otthon Start kinőtt. „Az első lakást vásárlók körét tágan határozta meg a kormány, valamint nem épített a programba életkori, jövedelmi vagy vagyoni korlátot, sem gyermekvállalási feltételt. A támogatás várhatóan a magasabb jövedelműekhez szivárog el, többek között befektetési célú lakásvásárlásra, növeli az árakat és a területi egyenlőtlenségeket” – állapítják meg a Habitat kutatói.

A szervezet úgy kalkulál: ha valaki 20 millió forint otthon startos hitelt vesz fel húszéves futamidőre 8,15 százalékos ügyleti és 3 százalékos ügyfélkamat mellett – ezek a használt lakásokra adott hitelek adatainak átlagai az MNB szerint –, az olyan, mint ha a futamidő alatt minden egyes évben 700 ezer forint támogatást kapna az államtól. Ezt tehát még a jómódú befektetők is zsebre tehetik. Ehhez képest 2024-ben az önkormányzati lakásokban élők átlagosan 190 ezer forintot kaptak felújításra és javításra, a lakhatási költségeiknek még a megfizetésével is birkózók pedig átlagosan csupán 30 ezret, települési támogatásként.

Bár sokaknak a zsákfalvak és a szegregátumok lakói jutnak eszébe, ha a lakás és a szegénység egyszerre szóba kerül, a probléma sokkal tágabb körű. A Habitat becslése szerint 2,8 millió magyart érint a lakhatási szegénység négy mutatója közül legalább egy. Azokat sorolják ide, akiknél hiányzik a lakás néhány alapfelszerelése; akiknek elégtelen a fűtésük; akik túlzsúfolt helyen élnek; vagy akiknek a havi jövedelmük legalább 40 százalékát elviszi a lakásfenntartás. Igaz, az alacsony kamatok legalább abban segítenek, hogy ne kerülhessenek tömegek hitelcsapdába. A Habitat ugyanis azt is bemutatta egy esettanulmányban, hogy az utóbbi néhány év állami támogatásai mellett még ez a kockázat is fennállt. Volt olyan család, amelyik egyszerre vett fel babaváró támogatást, falusi csokot és piaci alapú hitelt, aztán egy váratlan betegség miatt adósságspirálba került. ¬ Sztojcsev Iván