Lebegőfalak

Elsőre eretnekségnek hangzik, amit Kelemen Bálint és Makay András, a Közti munkatársai mondtak, hogy 40 centiméterrel megemelték a termek padlószintjét, hogy oda kerülhessen a XXI. századi kiállítástechnológia és gépészeti rendszer. „A padló nem volt eredeti, ezért bátran elbonthattuk, a padlózat megemelésével pedig korszerűbb fűtés-hűtést lehetett megvalósítani. Szerelőajtók, akadálymentesítő rámpák beépítésére sem volt szükség, ráadásul a korabeli fotókon látható eredeti, később elbontott rézszellőzők vonalában építettük ki az újat” – mondták a tervezők. Ily módon merész be­avatkozással az eredetihez sokkal közelebb álló enteriőrt sikerült kialakítani. Ráadásul a tetőtéri gépészet eltávolításával új, modern kiállítótér és raktárak is létrejöttek. A falak mostani vörös színét is korabeli pigmentmaradványok segítségével rekonstruálták már korábban is – mondta Lővei Pál akadémikus, művészettörténész, aki Mikó Árpád társaságában segítette az építészeket a munkában, a megrendelő nevében. A melléktermek rendszerváltás idején történt rekonst­rukciója során készített, csillagos égboltot ábrázoló kifestéséhez viszont nem nyúltak. „El kellett volna pusztítani, hogy újra megkutassuk a felületet, lehet, hogy pontosabb kép bontakozott volna ki előttünk, de ennyire muszáj megbízni az elődökben” – mondták a művészettörténészek. Hiszen abszolút eredeti állapot úgysincs, mert a XIX. század végén megjelent új enyves festékek miatt a régi rétegeket teljesen eltüntették.