Nyugtalanpart

A bibliai Júdea és Szamária tele van ókori történeti emlékekkel, illetve az Ószövetség által is említett helyszínekkel, melyek közül több helyen régészeti ásatás folyt vagy folyik. A judaizmus által tisztelt helyek jelentős részét a kereszténység és az iszlám is szentnek tartja. Néhány a fontosabbak közül:

Pátriárkák sírja Hebronban: A bibliai hagyomány szerint ott található Ábrahám, Izsák és Jákob, valamint feleségeik, Sára, Rebeka és Lea sírjai. Az Írás szerint Ábrahám vásárolta meg a Makpéla-barlangot családi temetkezés céljából, ezt tartják az első, zsidó tulajdonban lévő területnek az ígéret földjén. A már Heródes király idején is tisztelt és körbekerített helyen a bizánci korban bazilikát építettek, amelyet a muszlim hódítás után mecsetté alakítottak. Az 1967-es háborút követően Izrael az épület felét zsinagógává nyilvánította.

Józsué sírja: Az izraeliták Mózes halála utáni vezetőjük, Józsué irányításával keltek át a Jordánon Kánaán földjére. A hagyomány szerint Kifl Harisz mai palesztin falu mellett temették el őt, sírja zarándokhely.

Jerikói zsinagóga: Jerikó a világ egyik legrégebbi települése, Józsué könyve írja le, hogy a honfoglaló izraeli törzsek hogyan foglalták és pusztították el a várost. 1936-ban egy VI. századi zsinagóga maradványait találták meg, köztük egy mozaikot Békesség Izraelre (Salom al-Jiszráel) felirattal. Az Ószövetség szerint Jerikó közelében történt Illés próféta mennybe ragadtatása.

József sírja: A Náblusz palesztin város külterületén lévő helyen nyugszik a zsidó-keresztény hagyomány szerint Jákob fia. Józsefet féltestvérei eladták rabszolgának, Egyiptomba került, történetét Mózes első könyve (a Teremtés könyve) meséli el.

Masszada: A várat és a palotát egy sziklán Heródes építtette. Josephus Flavius írásaiból tudható, hogy az első zsidó–római háborúban a védők hősiesen ellenálltak az ostromnak, majd tömeges öngyilkosságot követtek el.

Kumrán: A Holt-tenger partjához közeli korabeli település melletti barlangokból kerültek elő egy zsidó szekta vallásos iratai. A Holt-tengeri tekercsek között ószövetségi szövegek is vannak.

„A házakat feldúlták, lakóikat megkínozták, megerőszakolták vagy kasztrálták, és különös kegyetlenséggel lemészárolták. Egy gyermek fejét levágták, mögötte egy asszony feküdt vérben. Egy másik holttest szénné égett, a lábai leváltak a testéről.” Mindez nem a 2023. október 7-ei Hamász-horror leírása, hanem a brit hatóságok jelentéséből vett részletek arról, hogy 1929. augusztus 23-án és 24-én Hebronban arab szélsőségesek hogyan végeztek 67 zsidóval. Az áldozatok száma több is lehetett volna, ha palesztin családok nem védik meg zsidó szomszédaikat, a Központi Cionista Levéltár szerint 435 zsidó 28 arab otthonban talált menedéket.

A brutalitásában akár a két évvel ezelőtti Hamász-terrortámadás történelmi előzményének is tekinthető mészárlás hátterében az egyre növekvő zsidó–arab feszültség állt. Az 1917-es Balfour-nyilatkozat után Palesztina-szerte megnőtt az anticionista erőszak. A zsidó–arab gyűlölködésben szerepet játszott Hadzs Amin al-Husszeini jeruzsálemi mufti, aki tüzelte azt az arab propagandát, hogy a zsidók az al-Aksza-mecset (a zsidók számára a Templom-hegy) elfoglalására és lerombolására készülődnek – írta az engelsbergideas.com. A mufti erőszakos ellenállásra buzdított, radikális iszlamista ideológiával itatva át a palesztin nemzeti mozgalom egyes elemeit.

Az Adolf Hitler zsidók kiirtását célzó „végső megoldás” tervét támogató, a nácikkal együttműködő al-Husszeini ellen a második világháborúban győztes szövetséges hatalmak végül nem emeltek vádat, tartva az arabok felzúdulásától. Csak házi őrizetbe helyezték, de elmenekült Egyiptomba, ahol Haszan al-Banna, a Muszlim Testvériség alapítója hősként dicsőítette őt. A palesztinai arab vezetőket tömörítő Legfelső Arab Bizottság fejeként fontos szerepet játszott abban is, hogy az arab országok elutasították az ENSZ Palesztinát arab és zsidó államra osztó 1947-es tervét.

Egy másik, 1994. február 25-én végrehajtott hebroni mészárlás elkövetője, Baruch Goldstein zsidó telepes, aki az ősatyák sírjának helyet adó Ibrahim-mecsetben imádkozó muszlimokra nyitott tüzet, közülük 29-et megölt. Az erődítményszerű épületet ezután osztották ketté, mecsetre és zsinagógára.