Lánctalpasokföldjén

A Rheinmetall már az orosz–ukrán konfliktus előtt is látványos növekedést prognosztizált a védelmi iparban – mondta a HVG kérdésére Philipp von Brandenstein, a német hadiipari óriás szóvivője. A bővülést arra alapozták, hogy mivel a Clinton- és az Obama-adminisztráció figyelme Ázsia felé fordult, s a geopolitikai gócpontok távolabb kerültek a nagymértékben az Egyesült Államok nukleáris védőernyőjére hagyatkozó Európától, a kontinens országai sokáig nem fektettek eleget a haderő fejlesztésébe. Az 1990-es évektől a 2020-as évek elejéig folyamatosan csökkent a ráfordítás, amivel párhuzamosan nőtt az újrafegyverkezés iránti igény katonai oldalról. Végül szükségszerűen megszülettek a politikai döntések is, és sokasodni kezdtek a védelmi megrendelések. Persze a kelet-európai fejlemények átformálták és katalizálták ezt a folyamatot, de maga a növekedési ciklus már 5–7 éve tart – fogalmazott Philipp von Brandenstein. Sok helyen az orosz agresszió miatt ébredtek rá arra, hogy nem csupán az atomfegyverek elrettentő ereje számít, a hagyományos háború is realitás.

Arra a felvetésünkre, hogy az európai védelmi megrendelések 78 százalékát a kontinensen kívüli cégek kapják, az összes vásárlás 63 százaléka amerikai vállalatnál köt ki, úgy reagált: a hadiiparban még mindig az amerikai piac a legfontosabb a világon, és ott vannak a legerősebb szereplők. „Ami Európának hiányzik, az az, hogy legyenek igazi, nagy és erős globális hadiipari óriásai. A Rheinmetall épp most válik azzá. Megoldás lehet az európai és amerikai cégek közti együttműködés, mivel egyes technológiák, eszközök – mint például az F–35-ös vadászbombázó – annyira fejlettek, hogy Európa nem igazán tud felzárkózni. Az amerikai hadiipari óriásokkal való partnerség segíthet az euró­paiaknak, hogy integrálják a csúcstechnológiát, egyúttal a transzatlanti kapcsolatot is erősítve” – fogalmazott.

Bár a hadiipar az egyik legfontosabb stratégiai ágazattá vált, az Orbán-kormány szerint szó sincs arról, amiről az általuk háborúpártinak mondott Nyugaton: a hadigazdaságra való átállásról. Hasonló a helyzet a sorkatonasággal: a Tiszát vádolják a visszaállítás szándékával, holott erre a Fideszben él a vágy.

2026 – ez az évszám is szerepelt az Orbán-kormány által tíz éve meghirdetett Zrínyi honvédelmi és haderőfejlesztési program elnevezésében. Mivel a tervek megvalósítása a vártnál lassabban haladt, az elnevezésből kikopott a program lezárását jelző céldátum, majd Zrínyi neve is. Mindezt azzal az indokkal, hogy a haderőt nem kampányszerű programokkal, hanem folyamatosan fejleszteni kell. Az elmúlt években szinte nem is telt el hónap úgy, hogy a kormánysajtó ne adott volna hírt valamilyen sikeres hadiipari beruházásról. Volt itt minden: német, török vagy más hadiipari óriásokkal való együttműködés keretében megvalósuló lőszer- és fegyvergyárak létrehozása, a rakétavédelmi képességek és a drónelhárítás fejlesztése, harckocsivásárlás. Időközben, jelentős állami közreműködéssel, komoly hadiipari vállalkozássá nőtte ki magát a 4iG. A kormányzati megközelítés szerint azonban ezekben a történésekben nincs semmi látnivaló. Szó sincs háborúpártiságról: a fejlesztések kapcsán a hon védelemének szándékáról beszélnek.

A rajtunk kívül álló entitást vádolni azzal, amit mi (is) teszünk – ez a típusú védekező támadás újabban a sorkatonasággal kapcsolatos vitában is rendre előkerül. Az Orbán-kormány – hasonlóan az állítólagos Tisza-adóhoz – Magyar Péter pártját vádolja a kötelező katonai szolgálat visszaállításának szándékával, holott korábban épp ők nevezték „katasztrofális hibának” a sorkötelezettség eltörlését. Erre már 2004-ben is csak a közvélemény nyomásának engedve bólintottak rá a fideszesek, amikor a baloldal kimondta a halálos ítéletet a kötelező sorozásra. Az utóbbi években több kormánypárti politikus (Kövér László mellett például Simicskó István, Hende Csaba) is többször beszélt arról, hogy a mai „elpuhult” fiatalokra ráférne valamilyen katonai nevelés, mivel komplett generációk nőttek fel anélkül, hogy a rendhez, fegyelemhez szoktató szervezetekkel kapcsolatba kerültek volna. Mondták mindezt úgy, hogy korábban a sorkatonaság jellemformáló erejét nem éppen pozitív előjellel emlegették. Kövér 1990-ben úgy fogalmazott, hogy az egyenruha a leg­alantasabb ösztönöket hozza ki az emberekből: „A bunkók még bunkóbbak lesznek.” Fiatal politikusként még Orbán is haszontalanul eltöltött időként jellemezte a sorkatonaságot, ami „a krumplihámozáson, a csicskáztatáson, szakadt gáz­álarcban imitált atomtámadásokon és zug­ivászatos tivornyákon túl mást nem ígért”. Néhány éve viszont már úgy gondolta: „Másképp tekint az ember azokra, akik nem tettek katonai esküt.”

Simicskó István – akinek honvédelmi miniszteri regnálása idején indult a Zrínyi-program – annak idején köztes megoldásként azt javasolta, hogy ne a sorkötelezettség jogintézményét töröljék el, csak a behívottak számát rögzítsék – feles többséggel is megváltoztatható, országgyűlési határozati formában – nullában. Ez lehetőséget teremtett volna a mindenkori kormánynak a sorozások újbóli elindítására. S bár Orbánéknak 2010 óta bármikor összejött volna a sorozás visszaállításához szükséges kétharmados többségük, egyszer sem merték meglépni azt, amivel ma Magyar Péteréket vádolja a propagandájuk – még ha a Tisza Pártnak minimális is az esélye a kétharmados győzelemre. Ráadásul nem is szerepel a terveiben a sorkatonaság visszaállítása. ¬ DOBSZAY JÁNOS

A zalaegerszegi komplexum alapkövét 2020-ban tették le, ma pedig már onnan gördülnek ki a világ legmodernebb gyalogsági harcjárművei, a Lynxek, melyeket elsőként a Magyar Honvédség rendszeresített. A vásárlás körülbelül 700 milliárd forintos tétel, míg a zalaegerszegi gyár 60 milliárd forintól épült, amit a magyar állam finanszírozott.

A Rheinmetall négy létesítményben érdekelt Magyarországon. Szegeden nemrég nyílt meg a civil és védelmi felhasználású eszközöket gyártó üzemük, amelybe a Rheinmetall a hadiipari termelésre átálló berlini és düsseldorfi egységeinek gépjárműipari gyártósorát telepítik, Budapesten pedig védelmi digitalizációval foglalkoznak. A két klasszikus hadiipari üzem a várpalotai lőszergyár és a zalaegerszegi harcjárműgyár. Mindkettőben 51 százalékos részesedése van a németországi anyacégnek, 49 százalék pedig a magyar állami N7 Holdingé. A 4iG – melyben egynegyed részben a Rheinmetall is tulajdonos – szeretné megszerezni a kisebbségi magyar állami részesedés 75 százalékát plusz egy szavazatot.