Dominóhatás
A fekete halálként emlegetett bubópestis a XIV. század közepén pusztított. A történelem egyik legnagyobb demográfiai katasztrófájaként tartják számon, miután nemhogy megtizedelte, hanem inkább megharmadolta-megfelezte a lakosságot Európában. Az okok között elsősorban a rágcsálókat, bolhákat és a rossz higiénés körülményeket emlegetik, egy nemzetközi kutatócsoport viszont egy évekkel korábbi jelenséget is azonosított. A Communications Earth & Environment című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői egy „ártalmatlannak” tartott adathalmazban bukkantak évszázados spanyol fák évgyűrűire, melyek szokatlanul hűvös nyarakra utaltak 1345–1347-ben. Az pedig különösen ritka, hogy egymás után több nyár is ennyire hideg legyen. Végül a jégmagok elemzése is alátámasztotta azt, amit a kutatók ekkor már sejtettek: a háttérben erős vulkánkitörések állhatnak. Ekkor olyan nagy mennyiségű kén-dioxid és hamu juthatott a sztratoszférába, ami a napsugárzást megszűrve lehűtötte a Földet. A szokatlanul hűvös nyarak gabonahiányhoz vezettek. A mediterrán városállamok, elsősorban Velence, Genova és Pisa szerencsés helyzetben voltak, ezek ugyanis már jóval korábban hosszú távú tengeri kereskedelmi útvonalakat hoztak létre, ami lehetővé tette számukra, hogy egy rendkívül hatékony rendszert aktiváljanak az éhség megelőzésére. Viszont ez akaratlanul is egy sokkal nagyobb katasztrófához vezetett – állítják a kutatók. A mai Ukrajna környéki raktárakban volt elég gabona, azonban a szállítmányokra potyautasok is felkéredzkedtek: pestissel fertőzött bolhák. Ezek azután rágcsálókra, macskákra, emberekre ugrottak, igen rövid idő alatt elterjesztve a járványt. Bár egy efféle dominóhatás valószínűsége csekélynek tűnik, a klímaváltozással növekedhet az állatról emberre terjedő fertőző betegségek megjelenésének és járvánnyá válásának esélye – ez történt a koronavírussal is.
