Acsendképei

Mozinet

Egy harmincéves ginkgofa áll a kertemben. Egy évtizede együtt élek vele, a ház előző tulajdonosa ültette. Amióta ismerem, rengeteget nőtt. Nőnemű fa, ezt onnan lehet tudni, hogy nyár végén kicsi, aranyalmára emlékeztető gyümölcsöket hoz, amelyek sokáig elvesznek a dús lomb között, de ősszel, amikor először élénksárgává válnak a levelek, majd egyik napról a másikra mindet elengedi a fa, feltárulnak a gyümölcsök, és úgy függnek a lekopaszított ágakon, mint apró karácsonyfadíszek. „A nőivarú fákat általában messze ültetik a házaktól” – mondja Enyedi Ildikó Csendes barát című filmjében Carl von Linné svéd botanikus növényhatározójának kiváló ismerője, mert ahogy ezek a kis lampionok lehullanak, a szépségükkel teljesen ellentétes, kellemetlen rothadásszagot árasztanak.

Enyedi nagy ívű, poétikus új filmje a fák, a növények érzéseit és az azokhoz való kapcsolódás lehetőségeit mutatja be Pálos Gergely operatőr lélegzetelállító, érzékeny szépségű képsoraiban. Ahogy Peter Wohlleben német erdőmérnök írja A fák titkos élete című könyvében, a fák képesek tanulni, emlékezni, és életük végéig tartó barátságokat kötnek. A tudomány, természeténél fogva, határt húz az érzelem és az érzékelés között. Enyedi az antropomorf érzelmek metaforikus nyelvére alakítja a nehezen leírható, általa mégis elmesélt, lenyűgöző mozgóképet. A három idősíkon játszódó történet a Marburgi Egyetem botanikus kertjében 1832 óta álló monumentális ginkgofa köré épül. A fáról saját belső csendjébe burkolózó létezése ellenére tudható, hogy érez. Lát és hall, még ha nem is az emberi fogalmak szerint teszi ezt. Ezt a létállapotot próbálja feltérképezni és emberi nyelvre fordítani a film egyik főszereplője, Tony, a hongkongi professzor (Tony Leung Chiu-wai), aki a Covid-járvány alatti karanténban egyedül marad az egyetemen a campus furcsa biztonsági őrével. A professzor korábban csecsemők agyhullámait kutatva próbált rájönni a gondolatátvitel lehetőségeire. A második történet a késői beatkorszakba visz, ahol a növényeket ismerő, a paraszti világból jövő, költői alkatú egyetemista fiú, Hannes (Enzo Brumm) érez rá a természet társas lényeihez viszonyulás új eshetőségeire. A  líraian fotózott harmadik, fekete-fehér sztori az egyetemen az első biológia szakos nő, Grete (Luna Wedler) elszánt útját meséli el, abban a korban, amikor a lányoknak szinte lehetetlen volt áttörniük a férfiak uralta tudományos világ falain.

A három kor és a három főszereplő belső világa mégsem alkot különálló részeket, érzéseik, inspirációik egymásból fakadva végtelen, de nagyon is kézzelfogható látomássá fonódnak össze. ¬ Rubin Eszter