Kuslits Gábor

Portré

2026. február 5.

Veres Viktor

Kuslits Gábor

gyermekvédelmi szakember, a Szőlő utcai botrány kirobbantója

„Van bennem némi revansvágy, de nem ez motivál” – mondja az 57 éves szakember, aki a Szőlő utcai javítóintézet igazgatójának lebuktatásával lavinát indított el. Keresztény, középosztálybeli, értelmiségi szülők ötödik gyermekeként a piaristáknál érettségizett. Évekig mentősként dolgozott, közben a Pázmányon teológiát tanult, de a munkabeosztása miatt otthagyta az egyetemet. Egyik templomi ismerőse hívta 1996-ban a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézethez. Utcán élő fiatalokkal, állami gondozásból kikerültek utógondozásával foglalkozott a Blaha Lujza tér és a Déli pályaudvar környékén. „Az egyik gondozottam – ma már kolléga – mondta, hogy minden gyerekotthonban van egy pedofil, ami nincs így, de erős figyelmeztetés volt.” A SOTE-n a szociális munkás szakon időközben megszerzett diplomáját gyermekvédelmi képzésekkel is megfejelte. 2014-ben a fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) igazgatója lett. Többször szóvá tette a gyermekvédelemben tapasztalt visszásságokat; a Juhász Péter Pál ügyében tett feljelentését elsikálták. A Tegyesz „államosítása” után a Kossuth Gyermekotthont vezette, ahonnan elbocsátották, miután tiltakozott, hogy a gyámokkal orosz fejlesztésű, szakmaiatlan tesztet töltetnek ki. A Budapesti Módszertani Szociális Központhoz került, ahol azóta is a hajléktalanellátás területén dolgozik. Tíz éve óraadóként az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen gyermekvédelmet oktat.

Pszichiáter feleségével még a mentőknél találtak egymásra, öt gyermekük van, ketten már kirepültek, legidősebb lányuk szakmabeli: szociális munkás és pszichológus. A család Biatorbágyon él, ahonnan ő gyakran motorral közlekedik, „ami egyben kikapcsolódást is jelent”.

¬ Tavaly őszi interjúja nyomán szerzett tudomást az ország arról, mi folyt éveken át a Szőlő utcai javítóban, s hogy ön már évekkel korábban feljelentést tett az igazgató ellen, de nem történt semmi. Elégtétel, hogy már hatan is rács mögött ülnek?

Semmiféle öröm nincs bennem ezzel kapcsolatban. Inkább szégyen.