Lélegzetnyi terápia
A meditáció nem csupán a lelki béke záloga, számos kutatás igazolta már, hogy lassíthatja az agy öregedését, és segíthet csökkenteni a demencia kockázatát. Amerikai tudósok pedig most azt állítják, hogy a meditációt kísérő tudatos légzéssel akár olyan biológiai markerek is befolyásolhatók, amelyek az Alzheimer-kór kockázatával is kapcsolatba hozhatók.
Az Alzheimer-betegség egyik ismert jellemzője az amiloid béta plakkok felhalmozódása az agyban. Ezek a plakkok a sejtek aktivitásának normális melléktermékeként képződő peptidekből (kis fehérjékből) jönnek létre, ha azok nem ürülnek ki a szervezetből, és összetapadva megzavarják az agyműködést.
A Dél-kaliforniai Egyetem tudósai arra voltak kíváncsiak, vajon összefüggésben van-e a meditáció közbeni légzés ritmusa az amiloid béta szintjével. Vizsgálataikba 108 résztvevőt, 18 és 35 év közötti egészséges felnőttet vontak be. Azért döntöttek a fiatalok mellett, hogy az eredményeket ne befolyásolják az életkorral összefüggő betegségek. Arról is meggyőződtek, hogy a kiválasztottak korábban nem végeztek meditációs gyakorlatokat. A kísérleti alanyokat három csoportba osztották. Az első csoport lassú légzéssel, míg a második normál légzéssel végezte a meditációt. A harmadik csoport kontrollként szolgált. A két aktív csoport naponta kétszer, 20-20 percig gyakorolta az előírt technikát, miközben a kutatók elemezték pulzusszámadataikat. A lassú légzést folytató csoportnál a gyakorlatok során nagy pulzusszám-ingadozást tapasztaltak, ami arra utalt, hogy sikeresen aktiválták paraszimpatikus idegrendszerüket.
A kísérlet előtt, majd egy hét elteltével is vért vettek minden résztvevőtől, és jelentős különbségeket találtak. Azoknál, akik lassú légzéssel végezték a gyakorlatokat, már egy hét után is csökkent az amiloid béta szint. Ez feltehetően annak a következménye, hogy a légzésen keresztüli paraszimpatikus aktiváció megváltoztathatja az amiloid fehérjék termelődését, vagy hozzájárulhat a kiürülésükhöz. Ezzel szemben azoknál, akik normál légzéssel gyakoroltak, emelkedett az amiloid béta szintje. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a meditációhoz szükséges mentális figyelem fokozhatja a fiziológiai izgalmat a kezdők esetében. A figyelem fenntartására irányuló erőfeszítés pedig serkentheti a noradrenalin felszabadulását, ami viszont előidézi az amiloid béta termelését. A kontrollcsoportnál nem találtak jelentős változást a vizsgált szintben, ami alátámasztja azt, hogy a másik két csapatnál tapasztalt változások a különféle légzésmóddal kísért meditáció eredményei.
A kutatók az Alzheimer-kórra jellemző másik biomarker, a tau-fehérjék szintjét is mérték, azonban ennél nem találtak eltérést. Ez nem lepte meg különösebben őket, mivel e marker kialakulása hosszadalmas folyamat, és egyértelműbb az idősebb, betegebb populációban.
A szakemberek némi óvatosságra intenek eredményeik értékelésekor. Kiemelik, hogy a vér amiloid béta szintjének esése önmagában nem garantálja a betegség kockázatának csökkenését. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a kísérleti alanyok fiatalok és egészségesek voltak, így egyelőre még nem ismert, hogy ugyanezek lennének-e az eredmények idősebbeknél vagy kognitív károsodásban szenvedőknél. Ráadásul a vérben mért amiloid béta szint nem feltétlenül jelenti azt, hogy az agyban is ugyanaz történik – ennek tisztázásához további vizsgálatok (pl. agyvízminták) szükségesek. Ahhoz pedig, hogy kiderüljön, vajon tartósan is fennállnak-e ezek az előnyök, hosszabb távú kutatásokra lesz szükség.
