Eltérítettéletek
Az oroszországi iskolákban már nevelik a putyini háborús politikához hűséges új generációkat – mondta Pavel Talankin, a Senki tanár úr Putyin ellen dokumentumfilm alkotója. A filmet március 4-én a budapesti Bem moziban ismét levetítik.
Munkahelyi kötelesség
Karabas–cseppatengerben
Pavel Talankin
Az Urál hegységben lévő, alig tízezer lakosú Karabas – sok mérés szerint a világ egyik legszennyezettebb iparvárosa – sokáig semmiben sem különbözött a környék többi településétől: működött a hatalmas rézfeldolgozó, a légszennyezés miatt a várható élettartam jóval az orosz átlag alatti volt, az elvándorlás miatt pedig folyamatosan csökkent az ott élők száma. Működtek az oktatási intézmények is, például az az általános iskola, ahova először tanulóként járt, majd ott tanított Pavel Talankin. A 34 éves fiatalember mellékállása az volt, hogy videókon rögzítse az iskola számára fontos eseményeket: az évnyitókat, a tanárok munkáját és a diákélet vidám pillanatait. Ebből született meg a Senki tanár úr Putyin ellen dokumentumfilm, amely a hétvégén elnyerte a dokumentumfilm kategóriában a BAFTA-díjat.
Talankin sokáig annak ellenére élvezte a munkáját, hogy másként gondolkodott, mint kollégái többsége; az ifjú tanár nem támogatta Vlagyimir Putyin orosz elnök politikáját. Amikor négy évvel ezelőtt Oroszország megtámadta Ukrajnát, Karabasban is változni kezdett az élet: sorra vitték el a fiatalokat a frontra, az iskolákban pedig megváltoztatták a tananyagot: bevezették a „hazafias órákat”, illetve azokat a kötelező beszélgetéseket, ahol a „lényeget” kellett megvitatni. Katonák, milicisták érkeztek az iskolába, akik arról tartottak előadást, hogyan kell lőni és gyilkolni, a diákokat pedig katonai alakzatban vonultatták a folyosón és az udvaron.
Karabas ebből a szempontból nem volt kivétel; Putyinék az ország valamennyi oktatási intézményét a háborús propaganda színterévé tették. Abban viszont különleges lett a kisváros, hogy Talankin továbbra is készítette a videóit, de már azzal a szándékkal, hogy kicsempéssze a felvételeket az országból, és megmutassa a világnak, hogyan teszi tönkre hazáját az Ukrajna elleni „különleges katonai akció”. Miközben már a filmre készült, a felvételeket be kellett nyújtania a hatóságoknak, hogy az iskola ezzel igazolja, valóban a központi akaratnak megfelelően nevelik a gyerekeket az órákon.
A film egyik legmegrázóbb pillanata, amikor a történelmet is oktató tanár azt válaszolja Talankin kérdésére, hogy ha lehetne, a sztálini tisztogatások egyik fő szervezőjével, Lavrentyij Berijával szeretne találkozni. Ez a tanár arról is beszél a gyerekeknek, hogy aki nem támogatja a Kreml politikáját, az parazita, és jobban teszi, ha most eltakarodik az országból.
Talankin egy közösségi oldalon keresett külföldi kapcsolatot, s végül a Dániában élő amerikai rendező, David Borenstein talált rá. Hamarosan mindketten pontosan tudták, hogy a film – ha sikerül kicsempészni Oroszországból az adathordozókat – kortörténeti dokumentumként szolgál majd a mostani és a következő nemzedékek számára. ¬
