Álomelnök
Van, akinek a köztársasági elnökről nemes dolgok jutnak az eszébe. Így van ezzel A nagy szépség rendezője, aki A kegyelem című, új filmjét egy fiktív államfőről készítette kedvenc színésze, Toni Servillo főszereplésével. A filmest a velencei filmfesztiválon kérdezhettük.
Kipróbált páros
Hatalmiszerepben
Messzire ment
Színházi társulatával fellépett Budapesten, kétszer nyerte el az Európai Filmdíjat, A kegyelem című filmért Toni Servillo pedig megkapta a legjobb férfi színész díját a velencei filmfesztiválon.
¬ Felüdülést jelentett Andreotti és Berlusconi után egy fiktív olasz politikust játszani?
Terhet jelent, ha valós személyt kell játszanom. Ráadásul Andreotti és Berlusconi is még élt, amikor a róluk szóló filmeket bemutatták. Mindkét esetben igyekeztem eltekinteni attól az általánosan ismert képtől, ami a fejekben élt, amit a média festett róluk. Ilyesmivel nem kell törődnöm, ha kitalált figurát játszom. Szabadon szárnyalhat a képzelet. A kegyelemben játszott elnök abban is különbözik az általam megformált valós politikusoktól, hogy nincs benne semmi hiúság. És nem az erő politikáját alkalmazza. Ráadásul igazi szaktekintély, komoly bírói múlttal a háta mögött. Nemcsak a gyerekei és a halott felesége iránt érez mély szeretetet, de a jog iránt is. Egyébként pedig magába temetkező, rendkívül zárkózott alak. A valódi politikusok, akiket korábban eljátszottam, olyanok, akiket nem szívesen látunk a hatalomban. Ezzel szemben A kegyelem főszereplőjét igen.
¬ Aki csak Berlusconi vagy Andreotti szerepében ismeri önt a filmvásznon, autoriter beütésű politikusokhoz köti az arcát. Ehhez képest A kegyelem leköszönő elnöke nagyon is emberséges.
Teljesen mindegy, hogy egy színész pozitív vagy negatív figurát alakít, mindkét esetben bele kell szeretnie a szerepébe. Persze könnyebb megszeretni valakit, akire az ember csodálattal tekint. És én csodálom ezt az öreg elnököt, aki a maga suta módján megpróbál alkalmazkodni a rohamosan változó világhoz. Sokat dolgoztam azon, hogy megmutassam ennek az embernek a törékenységét. A valódi politikusok, akik körülvesznek minket, a marketing nyelvét beszélik. Ő nem ilyen.
¬ Óvatos, megfontolt, de a film jó részében döntésképtelen embernek látjuk ezt az elnököt. Ön hogyan áll a döntésekkel?
Nem vagyok valami jó ebben. Megvannak a magam kínzó kételyei. Még mindig sok a kétely bennem a színészi képességeimmel kapcsolatban. A nagy francia színész, Louis Jouvet mondta, hogy a színész mindig fél, és ez a félelem táplálja a tehetséget. Ez rám is áll.
¬ A szerepe szerint belefáradt már az elnökségbe. A színészetből nincs elege?
Megtörténhet. Eljöhet az a pont, amikor az ember azt mondja, ennyi, elég volt. Eljöhet az a pillanat, amikor azt mondom, imádom a munkámat, de vannak fontosabb dolgok is az életben. Egyelőre ez még nincs terítéken.
¬ Daniel Day-Lewis is meglépte.
Nem akarok párhuzamot vonni vele, csak annyit mondanék, hogy nagyon is megértem.
¬ Paolo Sorrentino 2013-as filmje, A nagy szépség ismertette meg a világgal. A léha római értelmiségi, Jep Gambardella története mindent vitt, a legjobb nemzetközi film Oscarját is.
A nagy szépség akkora siker lett, hogy a franciák új kifejezést is alkottak a Jep-féle attitűdre: Jep-szerű. A kegyelem főszereplője, De Santis elnök számára a nagy szépséget a kételkedésben lakozó szépség jelenti. A film címe több értelmet hordoz, egy életszemléletre is utal. Valamiféle bájra, ami De Santisban olyan De Santis-szerű. És erre a De Santis-szerűségre, azt hiszem, mindannyiunknak nagy szükségünk van mostanában. Olyan politikusokra lenne szükségünk, akik nem csak a hírnévre hajtanak. Akik számára a politika nem pusztán színpad. De Santisokra lenne szükségünk, nagy tudású, jelentős politikai kultúrával bíró alakokra, akik képesek néha átlépni a konvenciókon.