És mégsem mozog
Hongkongi kutatók lényegében megfejtették, hogyan alakítja át a test a mozgást erősebb csontokká, és ezzel olyan új terápiák lehetőségét alapozták meg, amelyek pótolhatják a fizikai aktivitást a mozgásukban korlátozott idős embereknél.
A csontok gyengülése, porózusabbá válása az öregedő társadalmak igen nagy problémájává vált. A csontritkulás (osteoporosis) egyre többeket érint, világszerte minden harmadik nő és minden ötödik férfi szenved csonttörést 50 éves kor felett a csontok meggyengülése miatt.
A legfontosabb gyógymódként vagy legalábbis szinten tartó terápiaként az orvosok a testmozgást ajánlják. A futás, ugrálás, erősítő edzés mechanikai terhelést ad a csontoknak, ami arra ösztönzi a csontképző sejteket, hogy serényebben építkezzenek. De vajon hogyan érzik meg a mozgást a csontok molekuláris szinten? Ez a kérdés foglalkoztatta a Hongkongi Egyetem Orvostudományi Karának kutatóit is, akik egérmodellekkel és emberi őssejtekkel kezdtek kísérletezni.
Sikerült is azonosítaniuk egy speciális „kapcsolót”, a Piezo1-et: egy fehérjét a csontvelőben található őssejtek felszínén, ami olyan, mint egy belső edzésérzékelő. Amikor a csontot fizikai erőhatás éri, akkor bekapcsol, és azt üzeni az őssejteknek, hogy csontot építsenek, ne pedig zsírt raktározzanak. Amikor viszont, például mozgásszegény életmód mellett, nem aktiválódik, az őssejtek inkább zsírt termelnek a csontvelőben, ami tovább gyengíti a csontokat.
A kutatók megfigyelték, hogy a Piezo1 jelátviteli útvonal aktiválásával becsaphatók a csontok: anélkül lehet utánozni a testmozgás hatását, hogy valóságosan mozogna valaki. Ez a felfedezés különösen jelentős lehet a nehezen mozgó idősek, illetve azok számára, akik sérülés vagy valamilyen krónikus betegség miatt ágyhoz kötöttek. A tanulmányt jegyző tudósok szerint felfedezésük megnyitja az utat olyan gyógyszerek kifejlesztése előtt, amelyek kémiailag aktiválják a Piezo1 útvonalat a csonttömeg támogatása érdekében. A kutatócsoport most az eredmények konkrét klinikai alkalmazássá alakításán dolgozik.