Büszkeségből balítélet
Szellem
Tartalomjegyzék
Brzezinski jövőbe látása
Irán és szövetségesei
Sérelmi politizálás

Büszkeségbőlbalítélet

Jó úton halad Donald Trump amerikai elnök a leginkább erőből vezérelt külpolitikájával, hogy beváltsa a nagy presztízsű politikus, geostratéga Zbigniew Brzezinski közel három évtizede kidolgozott, akkor nagy port kavart jóslatát a kínai–orosz–iráni szövetség világméretű kockázatáról.

Szerepvállalások

Zbigniew Brzezinski
AFP / TERJE BENDIKSBY

Zbigniew Brzezinski, éppen úgy, mint nagy riválisa és egyben tisztelője, Henry Kissinger, bevándorlóból került fel az amerikai politikai élet egyik csúcsára. Mindketten nemzetbiztonsági tanácsadók lettek, Kissinger Richard Nixon elnök, míg Brzezinski Jimmy Carter elnök mellett. Brzezinski még Lengyelországban született, apja diplomata volt, így élt egy ideig Németországban, majd a Szovjetunióban, s 1938-tól Kanadában. Az egyetemet is ott végezte el, ám a doktoriját már a Harvardon védte meg, ahol egy ideig tanított is. Egyszer pályázott egy docensi állásra, ám azt Kissinger kapta meg, így ő a Columbia Egyetemen dolgozott tovább. Alapvetően demokrata elkötelezettségű volt, amikor azonban a demokraták a szovjetekkel a Kissinger-féle enyhülést favorizáló politikát választották, eltávolodott tőlük. A demokrata Carter utódja, a republikánus Ronald Reagan is felkérte nemzetbiztonsági tanácsadónak, ám ezt elutasította, az elnök különféle bizottságaiban azonban szerepet vállalt. Az idősebb George Busht támogatta, az ifjabb Bush külpolitikáját azonban vehemensen ellenezte, különösen az Irak elleni háborút. Így végül visszatért a demokratákhoz, Barack Obama elnök támogatója lett.

Éppen azért tudott demokrata nemzetbiztonsági tanácsadóként szót érteni Reagannel, mert osztotta a kormányzata Szovjetunióval szembeni aktívabb szerepvállalását. Ez volt az alapvető különbség közte és Kissinger között is. Kissinger a világhatalmi egyensúlyt, a nagyhatalmak közötti stabilitást tartotta a legfontosabbnak, míg Brzezinski szerint addig kell a Szovjetunióra nyomást gyakorolni, amíg össze nem omlik. Emellett hajlamos volt geopolitikában és geostratégiában gondolkodni, míg Kissinger vérbeli klasszikus realista külpolitikusként irtózott az ilyen gondolatoktól, ő a gyakorlati érdekek és a hatalmi viszonyok alapján a pragmatikus diplomáciára helyezte a hangsúlyt.