Kettőnáll?

Reviczky Zsolt

Hiába vetette bele magát még mélyebben a  ­kampányba a Magyar Péter országjárását utánzó Orbán Viktor, az egyelőre nem látszik hatással lenni a Fidesz–KDNP támogatottságára. Igaz, az efféle személyes vizitek elsőrendű célja nem is annyira a pártok listás eredményeinek „feljavítása”, mint inkább az egyéni jelöltek melletti demonstratív pártelnöki kiállás, esélyeik javítása egy-egy településen. Ehhez képest a miniszterelnök a „végeken” elmondott szónoklataiban feltűnően szűkre szabta a kifejezetten a helyben élőket érintő témákat. A dunaújvárosi rendezvényen például meg sem említette a város korábbi legjelentősebb munkaadója, a Dunaferr nevét – igaz, nem is nagyon lett volna értelme „büszkélkedni” azzal, hogy a kormányzati beavatkozás dacára a munkahelymentés kudarcba fulladt. Kaposváron is inkább a korábbi fejlesztési ígéretek ismételgetésével kampányolt, ahogy Egerben és Szentendrén is az országos politikában hangoztatott fideszes narratívát (háború vs. béke) reciklálta. Magyar Péter más logikát követ: nála a helyi ügyek a fellépések központi elemei (különös tekintettel a kórházak állapotára, a közlekedési problémákra, az iskolák helyzetére), a felkészülés során pedig láthatóan nagyban támaszkodik a Tisza Szigeteken keresztül becsatornázott információkra.

A két országjárás közti éles különbség a koreográfiában is érzékelhető: Orbán szereplései nagyban hasonlítanak az inkább csak a külsőségeikben erős DPK-gyűlésekre. Az analógia abban is megmutatkozik, hogy a hallgatóság jó részét a környező településekről szervezetten utaztatják a helyszínekre. Fellépései több állomásán azonban így is feltűnőek voltak a „szélfútta”, hiányos sorok. Egerben alighanem emiatt kapcsolták le a köztéri kamerákat a gyűlés idejére. Magyar Péter szabadtéren tartott fórumai, ha nem is mindig, jobbára „telt házasok”. Fő jellemzőjük pedig a spontaneitás, amit elősegít, hogy (szemben Orbánnal) tőle kérdezni is lehet. Mivel a Tisza elnöke a vidéki fellépéseit felhasználja a napi szinten felmerülő újabb és újabb belpolitikai ügyekkel kapcsolatos állásfoglalásai kifejtésére – legutóbb például arra, hogy kommentálja Gulyás Gergelynek a kormányinfón elhangzott szavait, miszerint, ha Donald Trump kérné, megfontolnák Magyarország részvételét az iráni háborúban –, ezért gyakran még az ilyen, „helyi érdekű” beszédei is bekerülnek az országos médiába. Nem mondható el ugyanez Orbán szerepléseiről: kevés új elemet tartalmazó beszédei inkább csak a propagandalapoknak szolgáltatnak – zömmel számukra sem túl erős – muníciót a kampány finisében. ¬ DOBSZAY JÁNOS