Porhintés

A kormány jelenlegi ténykedése a büntető populizmus tankönyvi példája lehetne, habár a magyar drogpolitika már 2010 óta alapvetően egy tiltó-büntető jellegű rendszer, amiben a kábítószerekkel kapcsolatos magatartások főleg büntetőjogi kérdésként jelennek meg. A szabályozás középpontjában a használat visszaszorítása áll, amit elsősorban jogi szankciókkal, rendészeti eszközökkel igyekeznek elérni. A tavalyi Btk.-módosítással egy szintre emelték a birtoklás és a kereskedelem büntetési tételét – méghozzá úgy, hogy az előbbit növelték. Ez azért is felvet kérdéseket, mert a drogháborút alapvetően a kábítószer-kereskedők és a szervezett bűnözés visszaszorítása ellen hirdették meg. A törvénymódosítás az elterelésben is hozott változást: míg korábban az a fogyasztó, akit kis mennyiségű kábítószerrel kaptak el, a büntetőjogi felelősségre vonás elkerülése érdekében kezelésben vagy megelőző programban vehetett részt, most már csak akkor élhet ezzel a lehetőséggel, ha „feltárja a beszerzés körülményeit”, tehát feldobja a dílerét. Ez azért is problémás, mert a fogyasztók nem is tudják minden esetben, kitől vásároltak.