16 évem Orbánnal – Interjúk a 2010 és 2026 közötti Magyarországról
Egy hosszúra nyúlt év almanachja – ilyennek tűnhet a szlovákiai Denník N által kiadott 16 évem Orbánnal című kötet, amely több szempontból is kiemelkedik a választások előtti politikai könyvkiadási hullám könyvei közül. A NER 16 évét elemzésekkel, háttéranyagokkal, pamfletekkel járják körül a szerzők. Egyedien ötvözik a műfajokat: a beszélgetőkönyvben 16, a korszakban meghatározó személyiséggé vált ember kap teret. A személyes és a közéleti, a véleményes és a tényszerű közlések keverednek szervesen, lényegre törően, élményszerűen. Hogy élte meg a NER-t Gryllus Dorka, Gulyás Márton, Gyurkó Szilvia, Jeszenszky Géza, Kapronczay Stefánia, Kele János, Kollai István, Lovas Rozi, Mérő László, Ocskó Emese, Pankotai Lili, Schilling Árpád, Szelényi Zsuzsanna, Török Zsolt, Varga Zoltán, Veiszer Alinda. Ha belemerülünk a néhol igen személyes (Jeszenszky Géza), néhol nagyon is tényszerű (Gyurkó Szilvia) kérdés-feleletekbe, akkor azzal szembesülhetünk, hogyan türemkedik be a NER az egyéni világlátásunkba, és azzal is, mennyi esélyünk van személyes pozícióinkból belátni az egész rendszert. A kötetet folyamatábra nyitja a NER legfontosabb intézkedéseiről, az ábrára felelgetnek a beszélgetések. Miért lett Gulyás Mártonból médiavállalkozó? Miért küzd a végletekig Pankotai Lili, és miért tartja veszélyesnek mégis a reményt? Hogy alakult az apa-fiú viszony a Jeszenszky családban? Mennyit lehet belátni a kilencvenes-kétezres évek hibáiból, és ki lehet-e gyógyulni az Orbán-rezsimből? Hogy alakult az apa-lány viszony Grylluséknál, és miben különbözik a nyolcvanas évek politikai ellenállása a 2020-as évek kulturális ellenállásától? A kötet különlegessége, hogy a szerzők a magyar belpolitika kulcsmozzanataira „kívülről” kérdeznek rá, szlovákiai magyar újságírók. Fájóan lényeglátón és mégis tapintatosan: lassú, alapos olvasása ajánlott. ¬ Parászka Boróka
A képlettől a képig – a dataizmus művészete
Barabási Albert-László hálózatkutató az utóbbi öt évben nagyszabású képzőművészeti projektbe fogott, ennek volt előzménye 2021-ben a Ludwig Múzeum Rejtett mintázatok című kiállítása, amely a Barabási Lab 25 évének meghatározó műveit mutatta be a hálózati vizualizáció alakulásának, fejlődésének nyomon követésével. Ezúttal a tudomány és a művészet határvidékén mozgó, adatalapú képalkotásban keres új utakat. Kézműves festés, 3D-s nyomtatóval faragott festőhengerek: a matéria és a digitalizáció egyszerre jelenik meg a termekben. Barabási három éve hozta létre Budapesten a Barabási Atelier-t a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakáról válogatott fiatalokkal. A kiállítás bemutatja, hogyan kapcsolódik össze a tudományos kutatócsoport és az alkotóműhely működése. Időben visszautazunk filmbejátszáson Erdélybe, a Barabási családhoz, a szobafestő nagypapához, akit gyerekként elkísért a munkába. Onnan jött képzőművészeti indíttatása, a műtárggyá vált 12 festőhenger, amelyet az Atelier tagjai fejlesztettek ki a dataizmus vizuális eszközeként. A mindennapjainkat átszövő adatok, az azokból kirajzolódó hálózatok vizsgálata áll a dataizmust körüljáró kiállítás középpontjában, amely három nagy ciklust és egy meglepetés záróművet foglal magában. A Fake News (álhírek) teremben a neonszínek alatt „futnak” az egymásra hengerelt álhírek szövegüzenetek formájában. A Banned Books (betiltott könyvek) teremben a világ különböző pontjain betiltott könyvek, azokból vett szöveges idézetek, valamint installáció formájában karóra tűzött kötetek láthatók. A harmadik, Numbers (számok) teremben az adatok által megformált önarcképen Barabási a saját élete számait variálja egymásra rétegzett információkként, hogy felhívja a figyelmet, mennyire behálózzák életünket az adataink. ¬ Szentgyörgyi Rita
Tyúk
Állati road movie Pálfi György új filmje. A nagyüzemi keltetőben a sok sárga pelyhes csibe között egy fekete tollazatú is kibújik a tojásból, és a kamera ennek a jércének a szabadságvágyó útját követi nyomon. A színével tüntető jószág egy nyitott kamionablakon át röppen a rá leső ragadozók világába, demonstráción a rendőrkordon lába előtt landol, egyéb kalandokon át eljut egy baromfiudvarba, ahol megint megéli a kiközösítést, de megismerkedik a szerelemmel is, és feléled benne az anyaság iránti vágy. Közben önhibáján kívül szörnyű tragédiát okoz, de sok gátló tényező után végül tyúkanyó válik belőle. Igazi játékfilm ez állati főszereplővel és metaforákkal. A rendező forgatókönyvíró társával, Ruttkay Zsófiával alkotásaiban mindig párhuzamosan több történetszálat futtat. Csőrperspektívából mutatják a tojásokat naponta elorzó gazdát, a menekülteket, a súlyos bűncselekményt elkövető csempészbandát és a maffiózókat. A história groteszk, az ábrázolás reális, a jelenetek sokszor nevettetőek, Giorgos Karvelas operatőr szép képei közé a valósághoz hűen gyomorforgatóak is bekerülnek. Ahogy Enyedi Ildikó Csendes barátja egy ginkgo biloba fa, úgy a Tyúk egy háziállat szemszögéből mutatja meg a társadalmunkat. Mindkét film nemzetközi fesztiválsikereket aratott, hazai anyagi támogatás hiányában koprodukciós megvalósításban. A görög–német–magyar költségvetésű Tyúk Torontóban megkapta a zsűri különdíját. A mezei nézőhöz hasonlóan a bírálók is úgy érezhették, hogy a sokrétű alkotás sajátos prizmán át szemléli ember és természet viszonyát, hogy a történet előrehaladtával mindjobban érthető a baromfitekintet és a kotkodácsolás jelentése, ami a forgatás alatt bámulatos munkát végző állatidomár, Halász Árpád érdeme. A vetítés után is felvillannak a nézőben képsorok, amikor feltör egy tojást, csirkehús után nyúl a boltban, vagy a sajátjától eltérő bőrszínű járókelőkkel találkozik. ¬ Mátraházi Zsuzsa