Heindl Péter

Portré

2026. március 26.

Ruprech Judit

Heindl Péter

polgárjogi aktivista

„Politikával nem szabad foglalkozni, mert az piszkos dolog” – hallotta vízépítő mérnök édesapjától az 1960-as, pécsi születésű Heindl Péter, aki a választási kampány időszakában „plakátjavító” aktivizmusáról lett ismert. Anyja építészmérnök volt. „A grundon együtt játszottak az értelmiségi és a proletár gyerekek” – emlékszik vissza „izgága” gyerekkorára. Zenei általános iskolába járt: „A zenei kultúra meghatározta az életemet, harminc évig amatőr csellista voltam.” Szoprán hangját operákban, gyerekdarabokban „villantotta meg” a Pécsi Nemzeti Színházban. A Pécsi Leőwey Klára Gimnázium után a pécsi egyetem jogi karára ment, ahol 1985-ben diplomázott. „Mindenképpen társadalmi kérdésekkel szerettem volna foglalkozni.” 1988-ig különféle vállalatoknál jogászkodott, de „rájöttem, az irodai munka nem nekem való”. Magyarmecskén kezdte a tanítást beás cigány gyerekekkel: „Akkor még jogi diplomával szakképzett történelem- és állampolgáriismeretek-tanárként lehetett elhelyezkedni.” Később a debreceni egyetemen történelem szakon is végzett. A 90-es évek elején egyike volt az alapítványi kezdeményezésű Gandhi Gimnázium, a Gilvánfai Tanoda és a mánfai Collegium Martineum alapítóinak, az utóbbit sokáig igazgatta is. Tavaly óta nyugdíjas, de máig végez jogsegélyszolgálati munkát az Ormánságban.

Feleségét Magyarmecskén ismerte meg mint szociális munkást. Két diplomás lányuk közül az egyik Edinburghban él, a másik itthon angoltanár. Korábban a lovaglás és a zenélés volt a hobbija, manapság az olvasás. Számos tanulmányt, publikációt írt a két világháború közötti romaellenes, rasszista jogszabályokról, amelyek évtizedekre súlyosan meghatározták főleg a vidéki romák sorsát.

¬ Hogyan fér meg önben a Pécsi Zsidó Hitközség kántora, a történelemtanár, a jogász és a megszállott aktivista, aki szabadidejében átrajzolja a választási plakátokat?

Mióta újfent beindítottan a „plakátjavító” tevékenységemet, felfüggesztettem a kántori működésemet a hitközségnél. Az összes többivel megférnek a plakátakciók. Mindegyik terület, amivel foglalkozom, valamiért fontos. Az életem úgy alakult, hogy egyszer csak szembejöttek velem a kihívások. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy olyan munkát végezzek, amiben jól érzem magam, és amit hasznosnak tartok.