Csehov: Erdőszellem
„Bartók mondta egyszer, hogy vonósnégyeseinek dallamvilága lényegében nem különbözik a népdalokétól, csak épphogy »a foglalatuk szigorúbb«. Nos, azt mondhatnánk, hogy A Manó lényegében nem különbözik a Ványa bácsitól, csak épphogy a foglalata kevésbé szigorú. Ennek pedig megvannak a maga előnyei is” – írta 1982 októberében a méltán legendás dramaturg, Fodor Géza az újszülött Katona József Színház első, méltán legendás bemutatójának műsorfüzetében. A Ványa bácsiból mostanáig 37 magyarországi előadást láthatott a közönség, előváltozatából, A Manóból ez a mostani márciusi bemutató a Radnóti Színházban a nyolcadik. Valló Péter rendező visszaállítja a darab eredeti címének (Lesij) kevésbé mesés, kevésbé ártalmatlan jelentésárnyalatát (Erdőszellem), és megtoldja a darabból vett keserű idézettel: „avagy a föld az őrült, amely még a hátán hord benneteket”. Korovin doktort (Krisztik Csaba), a természet, az erdő szerelmesét csúfolja manónak/mohosnak a kisszerű, szürkeségbe és pusztulásba süppedő környezete. Minthaünnep, minthaházasság, minthaélet. Vojnyickij, azaz Georges (Pál András), nem hiszi el, hogy ez tényleg mehet így tovább, főbe lövi magát. A doktor csatakosra küzdi magát, nem hiszi el, hogy tényleg menthetetlen az égő erdő. Szonya (Berényi Nóra Blanka) biztos abban, hogy szerelmesével ültet(het) majd új erdőt. Az előadás együttműködő partnere a 10 millió Fa Alapítvány. ¬ Puszta Dóra
Michael Calvin – Naftali Schiff: Csoda
A Zyklon–B-t előkészítették, a krematóriumot felfűtötték, a nyolcszáz, többségében magyar tizenéves fiú már meztelenül várta a „zuhanyozást”. Az ajtókat is elkezdték bezárni. Mint a legkegyetlenebb tetteket mindig, ezt is a zsidók számára jeles napra időzítették. Akkor, 1944-ben október 10-ére esett Szimchát Torá, az öröm, megújulás és ellenálló képesség ünnepe. Majd megtörtént a csoda: kinyílt az ajtó, és még egy válogatás következett. Ötven gyereket állítottak jobbra, a megmenekülők sorába, egy kis termetű fiú pedig a levetett ruhák közé bújt, és onnan akkor csatlakozott a kiválasztottakhoz, amikor az őrök arra az öngyilkos kamaszra figyeltek, aki nekivetette magát a villanykerítésnek. Az ötvenegyek soha nem tudták meg újjászületésük hátterét, csak azt, hogy utána többvagonnyi krumplit kellett kipakolniuk. Egy nem zsidó és egy zsidó, Michael Calvin, a The Sunday Times bestsellerszerzője és Naftali Schiff rabbi, aki több mint kétszáz holokauszt-túlélővel készített interjút, együtt megírta az ötvenegy magyar fiú történetét. Rajtuk kívül szemtanúként senki sem beszélhetett az auschwitzi gázkamra előszobájáról, mert arról senkinek sem volt tudomása, hogy bárki onnan élve kikerült. Hatuk visszaemlékezését rögzítette a szerzőpáros, fejezetenként időrendi sorrendben munkácsi vagy nyíregyházi családi életüktől kezdve gettóba zárásukon, vagonba terelésükön és a haláltábor felfoghatatlan, még az erős idegzetű olvasókat is próbára tevő tömör szörnyűségein át a szabadulásukig. Olykor vissza-vissza kell lapozni, hogy lássuk, honnan indult Dugó Leitner, aki örömmel merült térdig az emberi ürülékben, hátha a csatornatisztító különítmény tagjaként esélye van a túlélésre. Milyen előzményei is voltak a megvakult Hershelnek, aki Szimchát Torá napján később mindig fejen állt az asztalon? És visszakeressük, hogy miféle kínokat viselt el a serdülő Chaim, akinek kilencvennégy éves korára ötvenhárom unokája és közel kétszáz dédunokája volt. ¬ Mátraházi Zsuzsa
Bódy Zsombor: Technokraták a pártállamban
Könnyed, élvezhető stílusban írt ismeretterjesztő művet a Rákosi- és Kádár-kor technokrata elitjéről, a műszaki értelmiségről Bódy Zsombor történész. Ehhez röviden bemutatja a Magyar Tudományos Akadémia átalakítását és a műszaki innovációt irányító Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság működését. 1956 után különös szempont is befolyásolta, ki legyen a Rusznyák István által elnökölt MTA főtitkára. Az intézmény vezetése Szabó Imre jogászt, az 1949-es alkotmány egyik szövegezőjét javasolta, ám az MSZMP káderosztálya ezt ellenezte, mert „Szabó elvtársra vonatkozó javaslat elfogadása esetén úgy az elnök, mint a főtitkár zsidó vallású lenne”. Bódy a szervezetek történetének rövid felvázolása után a pártállam által favorizált néhány iparfejlesztést ismertet röviden, így képet kaphatunk a járműipar, az alumíniumipar, a számítástechnika és a szénhidrogénen alapuló iparágak szellemi hátteréről. S nyilvánvalóvá válik a könyvből, hogy ezeket az iparágakat nem lehetett volna a két világháború közötti szellemi elit nélkül felépíteni, azaz a pártállam rászorult a Horthy-kor technokrata elitjére. S az 1945 előtt még jobboldali mérnökszervezetekben aktívan politizáló értelmiségiek a lehetőségért cserébe magukba zárták politikai nézeteiket. Így lehetett a Teleki-, Bárdossy-, majd Kállay-kormány ipari minisztere, Varga József a Rákosi-korszakban kétszeres Kossuth-díjas egyetemi professzor. Varga vegyipari „nagyágyú” volt, a két világháború között a Péti Nitrogénművek felépítésének vezetője, ezért a pártállamnak is szüksége volt rá. Számtalan hasonló életutat mutat be röviden a könyv, érzékeltetve, hogy a hruscsovi „utolérjük a kapitalista országokat” program kiemelt szerepbe hozta a technokrata elitet. A szaktudás is kevés volt azonban ahhoz, hogy az államszocializmus merev, rugalmatlan gazdasági rendszerét a nyugatiakéhoz hasonló rugalmas és gyors piaci fejlődési pályára tudják állítani. A könyv ugyanakkor megdöbbentően sok szerkesztési hibát tartalmaz, s például bármennyire nem szeretjük Aczél Györgyöt, azért a nevét illene pontosan leírni, ám nemcsak a szövegben, de még a névmutatóban is Acélként szerepel. ¬ Riba István
Szabó Emma – BUT DO YOU LIKE ME?
Kamaszok hóesésben, kanapén, kádban, házibuliban és a Duna-parton. Kamaszok társaságban, családi körben, kettesben és magányosan. Kaotikus kamaszszobák poszterekkel, plüssállatokkal, szétdobált ruhákkal, összeszáradt ételmaradékokkal és beszáradt sminktermékekkel. Aki volt már kamasz, vagy nevelt tinédzser korú gyereket, annak biztosan ismerős helyzetek és helyszínek köszönnek vissza Szabó Emma BUT DO YOU LIKE ME? című kiállításának fotóin. A tárlat több éven át épített fotográfiai projekt eredménye, amely a mai kamaszlétről mesél a látogatóknak. Az 1995-ben született fotóművész fiatalon lett édesanya, így a saját, nem is annyira távoli emlékeiből – és azok hiányából – kiindulva tudott a Z és az alfageneráció tagjai felé fordulni. A sorozat addig elkészült képeivel 2024-ben elnyerte a Budapest Fotográfiai Ösztöndíjat, ami lehetővé tette, hogy hosszabb távon, nagyobb elmélyüléssel folytassa a munkát fiatal alanyaival. Szabót, aki 2023-ban végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán, és jelenleg is ott tanul mesterszakos hallgatóként, nemcsak a kamaszok aktuális állapota érdekli, hanem az is, mi az, ami közös bennük és a korábbi generációkban. A kiállítás fotói arra is választ keresnek, milyen minták ismétlődnek generációról generációra, mi az, ami a gyerekeik mellett aggódó, esetleg értetlen arccal ülő szülőkkel valószínűleg már megtörtént. Nem meglepő, hogy a tárlat vendégkönyvében több olyan látogatói bejegyzés olvasható, amely szerint a BUT DO YOU LIKE ME? képei a saját kamaszkorukkal való szembenézésre, annak újragondolására inspirálhatják a nézőt. ¬ Matalin Dóra