Vöröscsillagszületik

AFP / ALEXANDER NEMENOV

Az FSZB-t leszámítva senki sem tudja, hol van és mit csinál Vlagyiszlav Szurkov, a titokzatos férfi. A Kreml mágusa első kockáit kísérő narráció szöveghűen követi a regény prológusában Szurkov irodalmi alteregójáról leírtakat: „Lehet, hogy kolostorba vonult, lehet, hogy őt látták Ibizán bekokainozott modellek társaságában, de lehet, hogy éppen Donbaszban van.” Az igazi Szurkov, miután távozott a Kremlből, ritkán adott interjút, ezért volt feltűnő, hogy a L’Express francia magazin épp egy éve – természetesen meg nem nevezett helyszínen és körülmények között – hosszú interjút készített vele. Arra a kérdésre, mennyi valósult meg az ő Oroszország-koncepciójából a kitalálása óta, azt mondta: 99 százalék. Azt is megerősítette, hogy az orosz világ mindenütt ott van valamilyen kulturális, információs, katonai, gazdasági, ideológiai formában. „Az orosz befolyás régiónként eltérő, de sosem nulla. Minden irányban terjeszkedni fogunk, amennyire Isten akarja és amennyire erősek vagyunk.” Egy másik találmánya, a „szuverén demokrácia” kapcsán semmiféle sérülékenységet nem tapasztalt, és úgy tűnik, nem csak Oroszország flexibilisnek tekintett határai között működőképes. „A politika elsősorban az érzelmek és a szenvedélyek területe, csak másodsorban az eszközöké. Persze minden politikai modellnek, így a miénknek is megvannak a sebezhető pontjai, a maga kockázatai, önpusztító kódjai. Szükségünk van egy cárra, mert a cár nélküli időszakok mindig katasztrófával végződtek.” Donald Trump átvette a putyinizmus receptjét? – kérdezte a L’Express, amire Szurkov válasza az, hogy valószínűleg az ő propagandamódszereit használta az amerikai elnök stábja is. Az Európai Unió megítélésével kapcsolatos véleménye egybevág a hivatalos orosz állami állásponttal: a Szovjetunió romjain (sic!) felépült európai alakulat túlsúlyos, túl kollegiális struktúra, amely félmegoldások létrehozására képes. Egy ponton szóba kerül Orbán Viktor és az általa elavultnak vélt liberális demokrácia. Szurkov azt mondja, tiszteli minden nép kulturális sajátosságait, még ha azok számára ellentmondásosnak tűnnek is. Arra a kérdésre, mi a jobb, a boldogság szabadság nélkül vagy a szabadság boldogság nélkül, a „nagy konstruktőr” egy Jean-Paul Sartre-idézettel felelt: „Az ember szabadságra van ítélve.” ¬