Aranymetszés
A Hormuzi-szoros iráni ellenőrzése csapdába ejtette a gazdag Öböl-országokat. A jövőjük még bizonytalanabbá válhat, ha Washington a fejük felett egyezik ki Teheránnal.
Megrendült biztonság
Elsöprőerőhelyettkivárás
Fogva tartás
Kifogyott az ötletekből Donald Trump amerikai elnök kormánya az iráni háború lezárását illetően. Az első hat hét heves amerikai–izraeli bombázásait először kéthetes, majd határozatlan időre meghosszabbított tűzszünet követte, és jött a Hormuzi-szoros – pontosabban az iráni kikötők – amerikai blokádja. Közben a főként Pakisztán közvetítésével zajló tárgyalások elakadtak, és bár folynak üzenetváltások, a „vörös vonalak” nem mozdultak.
Irán hétfőn azt javasolta, hogy a tartós tűzszünetért vagy akár a háború lezárásáért, illetve az amerikai blokád feloldásáért cserébe megnyitja a Hormuzi-szorost, a nukleáris programról szóló tárgyalásokat pedig halasszák későbbre. Sőt teheráni közlés szerint Irán és Omán – az átjáró két parti állama – megállapodást kötött a vízi útvonalról.
Teherán egyértelműen arra játszik, hogy díjat szedjen. Az AP amerikai hírügynökség forrásai szerint Irán szeretné meggyőzni Ománt, hogy vegyen részt a díjszedő mechanizmusban, ami valamennyire legitimálná a rendszert. Maszkat válasza egyelőre nem világos, és kérdés, dönthet-e ebben öbölbeli szövetségesei nélkül. Csakhogy a díjszedés aligha lehet elfogadható Washington számára, Friedrich Merz német kancellár – szokatlan nyíltsággal – már arról beszélt, hogy az iráni vezetés megalázza az USA-t.
Trump ráadásul a megegyezés részeként el akarja érni, hogy Irán mondjon le az urándúsításról, és adja ki a 60 százalékos tisztaságú hasadóanyag-készletét. Az atomkérdésben azonban Irán sem akar engedni, és ha a háború valóban véget ér a nukleáris kérdés megoldása nélkül, akkor Trump számára nem marad mivel nyomást gyakorolni Teheránra. Az elnök és környezete minden bizonnyal az amerikai blokádban bízik, amivel az iráni gazdaság térdre kényszeríthető. Két módon: Irán nem tud olajat eladni, így nem jut bevételhez, és nem tud például gabonát importálni. Szakértők szerint azonban még hetekre lehet az a töréspont, amikor Irán esetleg engedményt tehet.
A múlt héten a harmadik repülőgép-hordozó is megérkezett a közel-keleti térségbe, és további haderő-átcsoportosítások is folynak. Trump ezzel egy időben nem volt hajlandó megmondani, mikor érhet véget a háború, és közölte, ne sürgessék őt. Vagyis kivárásra játszik, szakértők szerint annak kisebb a valószínűsége, hogy folytatná a háborút. Ugyanakkor a CNN-nek nyilatkozó amerikai források szerint több terv is készült arra, hogy a Hormuzi-szorosban iráni célpontokat támadjanak, ha nem vezetnek eredményre a tárgyalások.
Miközben Trump a sokkoló szándékú további támadások, valamint a kivárás között vacillál, egyvalamiről nem mondott le: a retorikai terrorról. E hét elején megint azzal fenyegetőzött, hogy Iránnak csak napjai vannak a megegyezésre, különben „robban” az iráni olaj. Ám az erőszakos nyelvezet eddig sem működött Iránnal szemben, sőt inkább kontraproduktív.
