Billie Eilish: Hit Me Hard and Soft: The Tour (Live in 3D)
Minden csodagyerek élete gyerekszobában vagy arra emlékeztető zugban kezdődik, de ami ott történik, szinte soha nem a világ nagy arénáiban kel életre. A most 24 éves Billie Eilish öt éve megigazította a fogszabályozóját, majd nevetve elszürcsölte: „Hát, akkor vágjunk bele!” Az Invisalign a világ legismertebb fogszabályozója lett, Billie Eilish 2019-es bemutatkozó albuma pedig a legtöbb, amit egy 17 éves lány elért, akiben a bátyja, a komponista, hangképépítő Finneas kivételével senki sem hitt. Az Amerikában, Angliában és még sok országban listavezető When We All Fall Asleep, Where Do We Go? (Hol járunk, amikor álomba zuhanunk) az első album, aminek címadó száma hét felkiáltójel (!!!!!!!) a többi a bizonytalanság, a kétkedés nemzedéki himnusza, fohász és figyelmeztetés arra, hogy a jóéjszakát-búcsúpuszi után a gyerek fura helyeken, a szívfájdalom, a drog, az önkísértés birodalmában jár – az Alice Csodaországban sosem csak mese volt. A lemez borítóján Eilish úgy néz ki, mintha Az ördögűzőben Linda Blair újra rosszul ébredt volna. „Halálos láz, kérlek, soha többé ne törj össze” – énekli, vagy inkább sóhajtja a My Strange Addiction (Különös vonzalmaim) című dalban, hogy aztán végigvezessen azon az úton, amelyen álmaikban a tinédzserek járnak. Nem a szülői munkaközösségek dolga megfejteni a Bury A Friend (Temess el egy barátot!) üzenetét: „Lépj az üvegre, harapd össze a nyelved, temesd el a barátodat, próbálj felébredni!” Eilish azt állítja, a durva, szaggatott hangfekvésű zenére életre keltett szövegeit a tudatos álmodás és a rémálmok ihlették; a 14 dal zöme fikció, de nemzedékét magával ragadó ragályos fikció. A bemutatkozó lemez után egy évvel arra ébredt, hogy éjszakai képzelgései a valóság részei: egyetlen dicsőséges este alatt öt Grammy-díjat nyert, köztük az év albumáért és az év daláért járót. A Hit Me Hard and Soft (Bánj velem durván és gyengéden) a popzenében nem szokatlan, de azért ritkán látható és hallható diadalmenet filmre vett összegzése: felemelő és szó szerint megmozgató, eddigi albumaiból válogatott best of show, tetszőlegesen választott, neki áldozó zarándokhelyen, az angliai Manchesterben. Húszéves kor alatt senkinek sincs keresnivalója Billie Eilish estjén – a kísérő szülők helye a koncertaréna-közeli Nero kávézó, a KFC vagy egy indiai étterem. Az egyetlen kivétel, ha valakit James Cameronnak hívnak. A háromszoros Oscar-díjas rendező (A bolygó neve: Halál, Terminátor – A halálosztó, Titanic, Avatar) a testére szerelt, erre az alkalomra fejlesztett 3D-s kamerával a lehető legközelebb került ahhoz, ahol két órára a földönkívüliek járnak. ¬ Ligeti Nagy Tamás
Mintha félistenek világában élnénk – Közérzeti antológia
„Ugyan miféle élettörténete lehet egy gimnazistának?” – akadékoskodott az elit iskolai tanár, amikor arról hallott, hogy 16–22 évesek körében hirdetnek életrajzi novellapályázatot. A Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány által közzétett felhívás a következő kérdésekkel fordult a korosztályhoz: Ki vagy te, és hogyan élsz? Milyennek látod a világot? Milyen jövőt képzelsz magadnak? A hitetlenkedő tanár csupa rendezett életű gyereket látott, legalábbis annak mutatkoztak, és arra gondolt, hogy legfeljebb mozaikcsaládról vagy nemzedéki ellentétekről számolhatnának be. A beérkezett 199 önéletírás rácáfolt, az a tucatnyi mindenképpen, amely megjelent a Mintha félistenek világában élnénk című közérzeti antológiában. A kötet felkavaró sorsokkal szembesít. Iskolai bullyinggal, kényszerbetegséggel, függőséggel, családi erőszakkal, a pedofil nevelőapa elől védett házba meneküléssel, az anya halálával, akinek számát a lánya évekig nem törölte ki a mobiljából, és tényleg akadt olyan pillanat, amikor rászorult, hogy „fölhívja”. Annak a lányanyának a gyerekkora óta tartó kálváriájával is találkozhat az olvasó, aki tizenhét évesen sokszorosan hátrányos helyzetben neveli kisfiát. Vagy annak a rendezett körülmények között élő, a sportban és az iskolában is kiválóan teljesítő diáknak a mindennapjaival, akinek hirtelen a rák leküzdésére kellett koncentrálnia. Az átmeneti otthon egykori gondozottja a Szőlő utcai botrány kipattanása előtt készült szövegében pontosan leírja, hogyan váltak a nevelők tudtával prostituáltakká a kiskorú gondozottak. Egy fiú pedig így filozofál: „Ha sosem vagyunk szomorúak, honnan tudnánk, hogy milyen a boldogság? A szomorúság, a félelem és a szorongás nem kudarcok, hanem állapotok, eszközök, amelyek változásra ösztönöznek, új perspektívát mutatnak.” Az életrajzok befejező sorai mintha őt igazolnák: ki a szakiskola befejezésére készül, ki pszichológus, kutató vagy műszaki ember szeretne lenni, más belekezdett egy regénybe. ¬ Mátraházi Zsuzsa
Jancsó Lula: Lehetne szép
Lehetne szép is, ha a hétköznapi mókuskerékben lenne időnk arra, hogy kilássunk a fejünkből, a felettünk magasan tornyosuló teendőinken túlra, és elidőzzünk a szemünk előtt elillanó életen. Jancsó Lula debütkötetében a fiatal generáció útkeresésének labirintusán keresztül mutatja meg az élet apró szépségeit. Verseinek líraisága hol a mindennapok részleteibe feledkezik bele, hol a saját út megtalálásának nehézségével vagy az élet fájdalmas pillanataival néz szembe. Az évszakok szerint négy egységbe rendezett versek hangulata jól tükrözi a nagybetűs élet kapuján éppen csak belépő fiatalok érzelmi viharait, a paradox gondolatok között csapongó érzelmi világukat. A versekben megszólaló lírai én egyszerre melankolikus és derűs, időnként reménnyel telve törekszik az élet igazságának feltárására, szépségének megragadására, míg máskor a bizonytalanság és reményvesztettség érzése uralkodik el rajta. A kötet akár felnövéstörténetként is olvasható, amelyben nagyjából tizenhét éves korától a húszas éveinek elejéig követhetjük végig a versbeszélőt. A költemények hangulatát egyfajta klasszikus művészetideál járja át, amely az élet lényegének megragadására törekszik, és miközben feltérképezi a valóságot, támpontként használva jó értelemben vett ábrándokká oldja. A versekben tükröződő idealizmus nagymértékben életkori sajátosságból fakad, mert Jancsó Lula abban az életszakaszban van, amelyben minden döntés és választás véglegesnek és örök érvényűnek tűnik, amelyben a mindenki által jól ismert „Mi leszek, ha nagy leszek?” kérdés állandó önreflexiós folyamatot követel. Az önmaga megtalálásához vezető út szemlélődő és kereső attitűdjét tükrözik a versek is. Mindemellett olyan témák is megjelennek, mint a szerelem utáni vágyakozás, a fellángoló, majd kihunyó szerelem vagy a gyászfeldolgozás. A szerző a kötet végére művészeti naplót is összeállított, amelyben a versekhez dedikált zenei, valamint képválogatást illesztett, ezzel még átfogóbban körvonalazva a kötet hangulatát. Jancsó Lula eszményeket és az élet értelmét kutató, kísérletező versei egyszerre szólnak a fiatal generációhoz és ébresztenek nosztalgikus vágyat az idősebbekben az egykori álmodozó énjük iránt, amikor kevésbé volt magától értetődő, hogy „a jövőt csak az illúzió teszi jobbá, ja és a hamis remények”. ¬ Jakó Barbara
A szeretet, ami megmarad
„Az életben gyakran előfordul, hogy van valamink, de csak akkor jövünk rá, milyen fontos volt számunkra, amikor elveszítjük” – említette új filmjéről egy interjúban Hlynur Pálmason, aztán azzal a tanáccsal folytatta, hogy „Lásd meg a körülötted lévő szépséget. Nem kell utaznod, elég, ha csak odafigyelsz a mindennapokra.” A rendező egy délkelet-izlandi városkában élő háromgyerekes család mindennapjait rögzíti, végigkövetve az évszakok változását. Hol moha-, hol jégtakaró borítja a tájat, amely a fenséges fjordokkal a film szerves részévé válik. A szülők már külön élnek, de amikor tehetik, együtt vannak a gyerekeikkel. A férfi, Magnús (Sverrir Guðnason) egy félig gépesített halászhajón dolgozik, Anna (Saga Garðarsdóttir) képzőművész. Fémlemezekből rak ki mintát óriási vásznakra, hagyja, hogy a fém a természetben megrozsdásodjon, és a nyomként maradt barnásvöröses foltokból születik a műalkotás. A fiúk lovagszerű bábut készítenek, az a célpont, amikor nyilaznak. Lánytestvérüket leköti, hogy jól döntsön a közelgő pályaválasztás idején. Vannak tyúkjaik, kakasaik, bárányaik, lovaik, a család kedvence pedig Panda, a kutyájuk. Az állatszereplőket mind a rendező és rokonsága farmjáról „szerződtették”, és a cannes-i filmfesztiválon az izlandi juhászkutya Palm Dog-díjat kapott. A gyerekeket Pálmason lánya és ikerfiai alakítják. Történik a filmben baleset, amely minden családban előfordul, néha összekapnak a szülők, de inkább a béke és az őszinteség jellemzi a kapcsolatokat. Az ironikus szál a fjordok látványán és a boron kívül másra nem kíváncsi galériatulajdonos megjelenése. A szürrealitás az időről időre feltűnő látomásoknak és Magnús egyik rémálmának köszönhetően lopózik be a filmbe. ¬ Mátraházi Zsuzsa