Túllépéshatárok

A perifériáról lassan kimozdul a mesterséges intelligencia (AI), és kezd teret nyerni. Az Arsenale kínai pavilonjában egy robot rajzol hagyományos kalligráfiát, miközben más munkák az algoritmikus képgenerálás és videójáték-logikák felől közelítik a kulturális emlékezetet. A hangsúly itt már nem feltétlenül a technológia demonstrációjára, inkább annak kulturális nyelvvé válására került: a kézírás, a gesztus és a kód ugyanannak a rendszernek különböző rétegei.

Erős hangsúly került az AI-ra a német–amerikai milliárdos, Nicolas Berggruen által létrehozott, a Palazzo Diedóban székelő Berggruen Institute Strange Rules című kiállításán is, amelyet Mat Dryhurst és Holly Herndon, Hans Ulrich Obrist és Adriana Rispoli kurátori együttműködésével hoztak létre. A projekt a hatvanas évek konceptuális és fluxusirányzatából kölcsönvett, az AI-művészetre az utóbbi években kiterjesztett „protocol art” fogalmán keresztül azokat a láthatatlan szabályrendszereket vizsgálja, amelyek az algoritmusok, adatmodellek és mesterségesintelligencia-rendszerek mögött szervezik a kortárs kultúrát.

Csonka Petra

Külső helyszíneken is láthatók igazán emlékezetes tárlatok. Ilyen a napokban 88 évesen elhunyt Georg Baselitz német festő és szobrászművész kiállítása a Fondazione Giorgio Cininél. A Pinault Collection két helyszíne ismét megmutatta, hogy a dúsgazdag gyűjtő tanácsadói mennyire pontosan érzékelik a jelen kulturális feszültségeit. A Punta della Doganában Lorna Simpson retrospektívje és Paulo Nazareth installációi az amerikai rasszizmus, a történelmi trauma és a médiaképek kapcsolatát vizsgálja; miközben a Palazzo Grassiban Michael Armitage lenyűgöző, hasonló tematikájú festményei uralják a teret Amar Kanwar filozofikusabb videómunkáival kiegészülve. A Prada Alapítvány Richard Prince és Arthur Jafa közös kiállításával az amerikai kulturális erőszak és vizuális kizsákmányolás világába visz.

A Pinchuk Art Centre által szervezett ukrán pavilon – az Arsenale hivatalos ukrán jelenlétén túl – az idei biennálé egyik legsúlyosabb politikai tere lett. A háború tapasztalata, a dokumentáció és az emlékezet kérdései úgy jelennek meg benne, hogy közben végig megőrzi a művek személyes léptékét, időnként játékosságát.

A 79 éves Marina Abramovic a Gallerie dell’Accademia terében bemutatott Transforming Energy projektjével van jelen Velencében, illetve a megnyitó körüli napokban személyesen is látható volt a szakmai közönség nagy örömére. A nagy méretű, főként kvarc- és ametisztkristályokkal épített interaktív installációi meditatív tereket hoznak létre, ahol a látogatók hosszabb időt tölthetnek zajszűrős fejhallgatókban állva, ülve vagy fekve.

A Vatikán idei jelenléte különösen érzékenyen kapcsolódik Koyo Kouoh kurátor eredeti koncepciójához. Hans Ulrich Obrist kurátori közreműködésével két helyszínen építették fel a The ear is the eye of the soul című projektet. Az egyik egy Bingeni Szent Hildegárd (Hildegard von Bingen) alakját és misztikus örökségét felidéző összeállítás, a másik a karmelita rend kolostorkertje és fűszerkertje a pályaudvar közelében, ahol többek közt Brian Eno, Meredith Monk, Patti Smith zenéi szólnak fejhallgatókon keresztül.

Gabrielle Goliath dél-afrikai művész templomi videómunkája gyászdalokat épít női hangokra, amelyek a gyarmati és szexuális erőszak áldozatait idézik meg. Lawrence Abu Hamdan hangfegyverekről készített munkája a belgrádi tüntetések világába vezet. A San Lorenzo-templomban székelő Ocean Space idei kiállítása, a Tide of Returns – a Francesca Thyssen-Bornemisza műgyűjtő és mecénás által életre hívott TBA21–Academy szervezésében – ismét megrendítő anyagot állított össze a víz, az emlékezet és a kulturális tárgyak visszaszolgáltatásának kapcsolatáról.