Megfoghatóság
Erős fegyvert adna a kormány és saját maga kezébe a Tisza-kétharmad a parlamenti vizsgálóbizottságok lehetőségeinek kiterjesztésével és az alaptörvény módosításával. Mindkét kérdésben súlyos politikai és szakmai érvek ütköznek. Magyar Péter valódi parlamenti vitát ígér.
Áradnak a kérdések
Jogábanállvallatni?
Elszámolatlan milliárdok
Élesbe fordul a politikai elszámoltatás a parlamentben, öt vizsgálóbizottság létrehozásáról döntött ugyanis az országgyűlés tiszás többsége kedden, a kormánypárt parlamenti frakcióvezetője, Bujdosó Andrea és 49 képviselő kezdeményezésére. A bizottságokban a gyermekvédelem válságáról, a kegyelmi botrányról, a spontán privatizációról és a közvagyon elvesztéséről, a Magyar Nemzeti Bank működésével kapcsolatos, illetve a végrehajtási visszaélésekről vizsgálódhatnak majd a képviselők. A két legnagyobb érdeklődésre számot tartó ügyben, az MNB és alapítványai, valamint a kegyelmi botrány feltárásában a képviselők már szeptember 30-ára szeretnék befejezni a munkát.
A parlamenti vizsgálóbizottságokba új életet kell lehelni, hiszen a kétharmados Fidesz–KDNP-többség már több mint egy évtizede nem járult hozzá ilyenek létrehozásához. Persze ha hozzá is járultak volna, a bizottságok nem tudtak volna olyan jelentést kiadni, amelynek komolyabb következményei lettek volna. 1990 óta lényegében minden ilyen bizottság a politikai napirend tematizálására szolgált, és ez valószínűsíthető most is. Állt már Orbán Viktor is ilyen bizottság előtt, amikor az Orbán család állami forrásokból való gazdagodását vizsgálták 2005-ben, ám a vizsgálóbizottság jelentést sem tudott kiadni. Ezért Vadai Ágnes akkori vizsgálóbizottsági elnök úgynevezett részjelentést adott ki, amely az akkori (balliberális) kormánypártiak véleményét tükrözte a témában. Politikai szempontból viszont sikeres volt az akkori vizsgálóbizottság, hiszen hosszú heteken át lehetett Orbán és az állami pénzek közötti kapcsolatot napirenden tartani, éppen pár hónappal a 2006-os (a Fidesz által a 2002-es bukás után másodjára is elvesztett) választások előtt.
Arra most is fel lehet készülni, hogy a következő hónapokban a vizsgálóbizottságok működése a „pillanat uralásának” eszköze lesz. Az eddigi tapasztalatok szerint volt, aki komolyan vette a meghallgatást, és érdemi információkat osztott meg a bizottsággal, volt, aki terelt, de gyakran akadt olyan is, aki a füle botját sem mozgatta, hogy részt vegyen a bizottsági ülésen.
Ahhoz, hogy ezeket a vizsgálatokat most komolyabban vegyék az érintettek, a Tisza törvénymódosítást nyújtott be. E szerint pénzbírsággal szankcionálnák azokat, akik nem hajlandóak megjelenni a testület előtt, sőt végső esetben rendőrrel vezettetnék elő őket. Kivétel, aki most is parlamenti képviselő, ám a korábbi politikai főszereplők többsége (Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Varga Judit, Novák Katalin) már nem az.
Az elővezetés ellen a Kúriához lehet majd fellebbezni, amelynek ma még az Orbán-közeli Varga Zs. András az elnöke, ám a napjai meg vannak számlálva. Magyar Péter neki is május végéig adott határidőt a lemondásra, mielőtt – akár az alaptörvény módosítása révén – őt is kipenderítik, akárcsak Sulyok Tamás államfőt, vagy az AB-elnök Polt Pétert szeretnék. Igaz, a vizsgálóbizottságok esetében is érvényesülne a szabály, ami az igazságszolgáltatás előtt állók esetében: aki magát vagy családtagját bűncselekmény elkövetésével kellene hogy megvádolja, az e tekintetben megtagadhatja a nyilatkozattételt.
Még a büntető törvénykönyvet is módosítanák a vizsgálóbizottságok miatt, hiszen börtönnel sújtanák azokat, akik akadályozzák a bizottság munkáját, nem működnek együtt vele, vagy valótlanul nyilatkoznak a grémium előtt. Az országgyűlési képviselőkre viszont e paragrafus nem vonatkozna, ők ezek szerint nyugodtan akadályozhatják a vizsgálóbizottságok munkáját, és hazudhatnak a meghallgatásukon.
Nem véletlen, hogy sokan felvonták a szemöldöküket ezen paragrafusok hallatán. A vizsgálóbizottságok ugyanis politikai szervezetek, semmi közük egy büntetőjogi eljáráshoz. Még a Fidesz vagy Orbán iránti szimpátiával nem vádolható Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakmai igazgatója, Szabó Máté is azt hangoztatta a 444-nek, hogy „egy parlamenti vizsgálóbizottság politikai testület, politikusok ülnek benne, politikai felelősséget vizsgál, és politikailag motivált döntéseket hoz. Ezért nem lehet ugyanarra a polcra tenni, mint az igazságszolgáltatást.”
A korábban az igazságügy-miniszteri posztra jelölt, de végül csak „mezei” tiszás képviselőként dolgozó Melléthei-Barna Márton viszont nem érzi túlzásnak például azt, hogy az országgyűlési vizsgálóbizottságokkal való együttműködést megtagadókat akár börtönnel is fenyegetnék. Mint mondta, ez biztosítaná a testületek komolyanvételét, amire azért van szükség, mert bizonyos kérdések nem bíróság előtt tisztázhatóak, hanem kimondottan politikai fórum előtt. Klasszikusan ilyen példaként említette a kegyelmi botrányt, amelyben – tény, ami tény – olyan íratlan (morális) szabályok áthágására került sor (lásd Balog püspök utolsó megkísértése című írásunkat Esszé rovatunkban), amit a társadalom éppoly joggal kérhet számon az elkövetőkön, mint az írott paragrafusokat. ¬ RIBA ISTVÁN
