Sok kicsi
A Bécsi Egyetem és a Zürichi Műegyetem kutatói kimutatták, hogy a nappalok hosszának utóbbi időben tapasztalható növekedése – évszázadonként 1,33 milliszekundum – példa nélküli az elmúlt 3,6 millió év történetében. Ez a változás ugyan nem drámai, de folyamatos, és a Föld történetét nézve jelentős trend.
Amikor a bolygónk 4,6 milliárd évvel ezelőtt kialakult, egy nap mindössze 6 óráig tartott. Mire a dinoszauruszok átvették az uralmat, már 23 óra lett egy nap hossza. Mindez a Föld forgásának lassulásából adódik, amiért a Hold okolható: a gravitációja hosszú távon fékezi a forgást. Most viszont ehhez a természetes folyamathoz egy új tényező is társul: az emberi eredetű klímaváltozás. A kutatók szerint ez a hatás egyre erősebbé válhat, és hosszú távon akár a Hold hatásával is összemérhető lehet.
A szakemberek egysejtű tengeri élőlények megkövült maradványait vizsgálták. Amikor ezek a lények elpusztulnak, héjakat hagynak maguk után; ezek olyan információkat őriznek meg, mintha valamilyen kémiai naplóbejegyzést tennének. Rögzítik a tenger hőmérsékletét és térfogatát abban a pillanatban, amikor az élőlény élt. Ezen fosszíliák elemzésével a tudósok pontosan rekonstruálhatják, mennyi víz volt az óceánban, és mennyi volt bezárva a jégbe, azaz következtetni tudnak a tengerszint-ingadozásokra. Egy valószínűségi mélytanulási algoritmus bevetésével levezették a nappalok hosszának változását. Miután összevetették a múltbéli napok hosszát a mai adatokkal, egyértelmű mintázat rajzolódott ki.
A jelenség egyik fő mozgatórugója – állítják a kutatók – a sarki jégtakarók olvadása, ezért pedig az emberi ténykedés, a klímaváltozás a felelős. Ahogy a gleccserek és a jégtömegek visszahúzódnak, a felszabaduló víz az óceánokba kerül, és másképp oszlik el a bolygón. Ez így elsőre nem tűnik problémásnak, azonban van egy fontos következménye: megváltozik a Föld tömegeloszlása.
A geofizikusok egy műkorcsolyázó mozgásával szemléltették a jelenséget: gyorsabban forog, ha közel tartja a kezét a testéhez, és lassabban, ha kinyújtja a karját. A Földdel is ez utóbbihoz hasonló történik, csak persze jóval nagyobb léptékben. Amikor a tömeg a sarkokon vastag jégtakarókba zárva marad, az olyan, mintha a korcsolyázó karjai be lennének húzva. De ahogy megolvad ez a jég, és a víz az Egyenlítő felé áramlik, akkor távolabb kerül a tömeg a bolygó tengelyétől – mintha a Föld kinyújtaná a karjait.
Annak ellenére, hogy ezek a változások az ember számára érzékelhetetlenek, hiszen milliszekundumosok, számos területen okozhatnak problémákat. A GPS-rendszerek, a műholdas kommunikáció, a pénzügyi hálózatok és a digitális időszinkronizáció mind elképesztően pontos időmérésre épül, amelyeknél már egy egészen apró eltérés is számít. Ha a Föld forgása változik, azt a rendszereknek is követniük kell, különben hibák, eltérések és időzítési problémák léphetnek fel.
