Édesotthon

Reviczky Zsolt

„Csak egyetlen kérdésre válaszolj: lehet-e írni odafent? Mi a helyzet a Bolyai-könyvvel? Hallasz engem, hallasz minket?” – fordult Esterházy Péter fényképe felé a színpadon az írótárs Vámos Miklós az Örkény Színház múlt csütörtöki jótékonysági irodalmi estjén, amelynek a támogatói jegyekből befolyt bevételét a Villa Esterházy javára fordítják. Az írótárs meglobogtatta a kulcscsomót, és sorolta, melyik mit nyit – az autós kaput, a két kertkaput, a ház bejáratát, az író dolgozószobáját –, majd némi büszkeséggel megjegyezte: „Elhűlve nézi az ember, hogy a ház elkészült, megvalósultak az eredeti tervek.” Dragomán György találta ki, hogy alkotóház legyen – vonta be az érdemekbe a tettestársat.

„Jöjjenek bármilyen írók, és jó lenne, ha nemcsak kosztot-kvártélyt kapnának, hanem ösztöndíjat is” – érvelt az elgondolása mellett Dragomán, aki saját esetével példálózott. „Én is voltam ösztöndíjas. Helsinkiben. Miért volt ez jó Helsinkinek és a finn adófizetőknek? Erre nincs válasz. Ott fejeztem be a Máglya című regényemet. Ám hat évvel később elkezdtem finnül főzni, és megtanítottam erre a magyar embereket is” – utalt irodalmi szakácskönyvére, és arra, milyen funkciót szán a tíz éve elhunyt író egykori otthonának. „A ház arra való, hogy aki itt lakik, ne tudjon szabadulni Budapesttől.” Majd mindketten önfeledten anekdotáztak, Esterházyra emlékező vagy az emlékéhez fűződő szövegeiket Hámori Gabriella és Mácsai Pál olvasta fel. Köztük Dragomán Esterházy hatvanadik születésnapjára írt köszöntőjét, amely még sehol sem jelent meg. De mivel a címzett annak idején úgy vélte, érdemes lenne publikálni, a szerző most odaadta a Menhely Alapítvány Fedél nélkül című utcalapja szerkesztőségének.

Az Örkény Színház és Mácsai odaadóan és szeretettel gondozza Esterházy életművét. Az előbbi tavaly felújította a 33 változat Haydn-koponyára című revüt, a színész pedig a Különkiadás irodalmi estjén Máté Gábor és Lukács Miklós társaságában bizonyítja, hogy Esterházy és Örkény István gondolkodását valamiféle rejtett kapcsolat fűzte össze. A Magvető Kiadó sem hagyja feledésbe menni hűséges szerzőjét, akit Vámos át akart csábítani a saját kiadójához, az Ab Ovóhoz, ám hiába. A Magvető idén már a második interjúkötetet jelentette meg, a Vanni van után a Minden művészet címűt. A két könyv remek bevezetés Esterházy személyiségébe, a műveire adott önreflexiók révén a könyveibe is. Dragomán minősítése szerint ikerkönyvek, „ezekben ő annyira benne van, amennyire egy interjúkötetben benne lehet az ember”.

Márpedig Esterházy egyszerre volt irodalmi celeb és saját írásai klasszis marketingese, ami a két kötetben közölt beszélgetésekből is kicseng: a vibrálóan szellemes válaszokból, végtelen bölcsességéből vagy éppen a bugyuta kérdésekre adott parádriposztokból. Pedig a sportok közül ő nem a vívásban jeleskedett, hanem a labdarúgásban. No és a gasztronómiában vagy éppen a borkóstolásban, mindkettőben mesterfokon. „A legjobb kitüntetésemet a német Feinschmecker magazintól kaptam, ők ugyanis az év haspókjának választottak” – büszkélkedik Esterházy a Minden művészetben, igazolva, hogy bizonyos szint felett valóban minden az lehet. Vámos Miklós viszont egy irodalmi minősítést és egy vele összefüggő személyeset is felidézett: Esterházy „prózaköltő” volt, „bárdnak neveztük a háta mögött”. ¬ Farkas Zoltán