Hatörik,haszakad

Az államfői székéhez láncolt Sulyok Tamás eltávolítását több eszközzel is megoldhatta volna a Tisza-frakció. Az egyik ilyen a megfosztási eljárás lett volna, annak minden nehezített körülményével. Elsősorban azzal, hogy ha jogilag kikezdhetetlen bizonyítékot sikerül is prezentálni annak bizonyítására, hogy méltatlanná vált a posztjához, még mindig kérdéses maradt volna, hogy az Alkotmánybíróság az Országgyűlés partneréül szegődne az államfőbuktatásban. A jelenlegi bírákat egyetlen kivétellel kizárólag a Fidesz jelölésére és az ő szavazataikkal választották meg. Persze akár még történhettek is volna olyan csodák, mint a minap, amikor a köztársasági elnök állásfoglalást kért az AB-től az esetleges elmozdításának előzetes alkotmányossági vizsgálatát szorgalmazva, ám a 15 alkotmánybíró közül heten kizáratták magukat az ügyből, s ezzel határozatképtelenné vált a testület. Magyar Péter azonban nem kockáztatta meg, hogy egy esetleg sikertelen megfosztási eljárással lukra fusson. Az idő is sürgette, nemcsak azért, mert a Tisza egyik fontos választási ígéretének teljesítéséről van szó, de azért is, mert – úgy tudni – létezik olyan tiszás forgatókönyv, amely azzal számol, hogy augusztus 20-ára már hivatalba is léphetne az új államfő.

Mivel Sulyok rövid úton való menesztéséhez az alaptörvény faék egyszerűségű módosítása látszott a kézenfekvő megoldásnak, a normaszöveg megalkotója nem cifrázta túl a dolgot. Az ezer mondatból álló alaptörvényben – amelynek a nemzeti hitvallásal kezdődő bevezetője ­Európa, de talán a világ leghosszabb alkotmánypreambuluma – mindössze egy mondatot szentelt a Sulyok-problémának. A hétfőn a tiszás képviselők által (a Fidesz–KDNP parlamenti bojkottja mellett) megszavazott zárórendelkezés értelmében a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása a jogszabály hatálybalépését követő napon automatikusan véget ér. Ez világos beszéd. A lapzártánk idején fennálló exlex helyzet akkor „élesedik”, ha Sulyok nem hirdeti ki a módosítást, öt napon belül nem írja alá, és az AB-hez fordul. Bár utóbbi tartalmilag nem vizsgálhatja az alkotmány szövegét, eljárásjogi hibákra hivatkozva elkaszálhatja a módosítást. Éppen ez történt még az alaptörvény megszületése előtt az akkori fideszes kétharmad által elfogadott átmeneti rendelkezésekkel, amelyek fennakadtak a testület szűrőjén. A Tisza ugyanakkor elintézi a problémát azzal, hogy ha Sulyok nem ír alá, már alappal indul ellene – nem a korábbi „bűnei”, hanem a törvényalkotói munka jogszerűtlen megakasztása miatt – a megfosztási eljárás, amit már az AB sem negligálhatna. E folyamat első lépéseként átmenetileg az államfői jogkörök átkerülnek a házelnökhöz, a tiszás Forsthoffer Ágnes pedig nyilván aláírja az alkotmánymódosítást, és ezzel feleslegessé is válik minden további lépés. Sakk-matt.

Ugyanakkor még a Fidesztől távol álló jogászok szerint is lett volna kikezdhetetlenebb – s talán elegánsabb – módszer Sulyok eltávolítására. Az alkotmányozó többség az alaptörvénybe illesztett, a nemzeti hitvallásra rímelő „rendszerváltó klauzulában” deklarálhatta volna, hogy az előző rendszert nem tekinti jogállamnak, és a jogállamiság helyreállításának keretében – a szükséges átmeneti rendelkezések mellett – rendelkezik azon közjogi szereplők megbízatásának megszűnéséről, akiket teljes egészében a NER választott ki, és akik az Orbán-rendszert szolgálták – vázolt fel egy lehetséges megoldást a Vidéki Prókátorként ismertté vált Fülöp Botond a HVG-nek adott múlt heti interjúban. Bár az alaptörvénybe nem került ilyen „rendszerváltó klauzula”, Magyar Péter a parlamenti vitában megfogalmazott hasonlót, amikor arról beszélt, hogy a rendkívüli helyzet rendkívüli megoldást igényelt, a mostani módosítást nem szabad úgy értelmezni, hogy precedens­értékű felhatalmazást adna a mindenkori kormánynak a közjogi méltóságok elmozdítására. Ahogy arra sem, hogy saját pártkatonáit ültesse a leváltottak helyére. A módosítás célja – fejtegette Magyar –, hogy lezárja a fideszes rombolás időszakát, és elindítsa az új, közös alkotmányozás folyamatát. Az új nemzeti charta megalkotásában pedig (ellentétben az alaptörvény megszületésével) minden magyar közreműködésére számít.