Sokhűhóennyiért

Concorde

Elemzői vélemény szerint nem annyira a vállalatok befolyásolása, mint inkább az osztalékjövedelem lehet vonzó a kormány számára abban, hogy ismét birtokoljon Mol- és Richter-részvénycsomagokat. A Concorde Értékpapír Zrt. elemzési üzletágvezetője, Bukta Gábor arra emlékeztet, hogy azokban az években, amikor az államé volt a Mol Nyrt. és a Richter Gedeon Nyrt. 25-25 százalékos pakettje, a büdzsének több tízmilliárd forint osztalékbevétele volt a részvényekből. Az is igaz ugyanakkor, hogy ha a közérdekű vagyonkezelő alapítványoktól visszakerül az államhoz a Mol- és a Richter-részesedés, akkor a kormány – a többi részvényeshez hasonlóan – érvényesítheti a tulajdonosi jogait: szavazhat a közgyűlésen, részesedése arányában leszavazhatja az igazgatóság javaslatát, felszólalhat ellenük, vagy megpróbálhatja a többi részvényest meggyőzni, hogy szavazzanak vele.

A Magyar-kormány azonban nem szeretne beleszólni ezeknek a cégeknek a működésébe – állítja Bukta Gábor, legalábbis ő ezt a következtetést vonja le a kormányzati kommunikációból. Mint mondja, az új kormány éppen azt próbálja kidolgozni, hogy miként tudna egy piacbarát gazdasági modellt felállítani, abba pedig nem illik bele az, hogy az állam folyton beleszóljon a gazdasági szereplők működésébe. A mindenkori állam természetes célja, hogy a tulajdonosi befolyása alatt álló társaságokból minél nagyobb haszonhoz jusson, ez pedig két módon lehetséges: adóágon vagy osztalékágon. Ha alapvetően megelégszik az osztalékkal, az jó hír a tulajdonosoknak, ha viszont adóágon próbál pénzt kisajtolni a vállalkozásokból, az kedvezőtlen lenne. A piacbarát gazdasági modellhez kevésbé illene az, ha ilyen módon fejné meg a cégeket.

Ráadásul máris látszik a cégek igazodása a megváltozott környezethez. A Concorde elemzője arra hívja fel a figyelmet, hogy a Mol tett egy gesztust az új kormánynak. Noha az olajpiaci tendenciák és az árfolyammozgások alapján a jelenleginél is magasabbra kellene emelnie az üzemanyagok árát, nincs árrobbanás a benzinkutakon. Bukta Gábor úgy értékeli, hogy ez egy gesztus a Moltól, a menedzsment jól láthatóan nem szeretne konfliktust az új kormánnyal. Az is valószínűsíthető, hogy a háttérben egyeztetnek is, így lehet, hogy most nincs sapka a benzin árán, ám a Mol maga korlátozza a saját mozgásterét.

A Molban lévő állami tulajdonrésznek van egy olyan következménye is, hogy a kormány így közvetve érdekeltséghez jut minden olyan társaságban, amelyben a Mol birtokol valamekkora üzletrészt vagy részvényhányadot. Az olajvállalat például a vagyonkezelő cégén keresztül 15 százalékos részvénycsomag tulajdonosa a Waberer’s International Nyrt.-ben, amely több mint 50 százalékban a volt kormányfő vejéé, Tiborcz Istváné. Mondhatni, a Tisza-kormány által irányított állam közvetve Tiborcz István tulajdonostársa lesz. Mi következhet ebből? Az elemző úgy kalkulál, hogy a Waberer’s-részvényeknél jóval nagyobb vagyonelemek is vannak Tiborcz portfóliójában, és a logisztikai cégcsoport éppen az egyik leginkább piaci vállalkozás a vő érdekkörében.

Azt viszont Bukta Gábor reális feltételezésnek mondja, hogy Tiborcz és a többiek portfóliójából előbb-utóbb több tulajdonrész visszaszáll az államra. Az elemző azt feltételezi, hogy az érintett szereplők már kereshetik is a kiutat ezekből a részesedésekből. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most bárki is bejelentkezne a Waberer’s vagy például a Gránit Bank papírjaiért. Mindenki kivár, tudni szeretnék, mit akarhat ezekkel az állam. Bukta szerint logikus lenne egy olyan nagy állami alap létrehozása, amelybe beilleszthetők ezek a részesedések. Ez azonban egy komoly jogi procedúra lesz. Ezekre a vállalatokra jelentős befolyást tud gyakorolni az állam azokon a kötvényprogramokon és nagy állami hiteleken keresztül, amelyekkel az Orbán-kormány támogatta a kiválasztott cégeket. Amikor ezek a követelések lejárnak, eljön az igazság pillanata. Meg tudnak-e élni ezek a vállalatok a piacról? Azok, amelyek nem életképesek a versenypiacon, dominóként fognak eldőlni.