Címetutólagadunk

„Orvoscsaládban születtem Szentesen, ha a papírforma érvényesül, nőgyógyász leszek, mint az apukám. De hát az élet nem logikus, így lettem író” – mondja az 52 éves Cserna-Szabó András. Novellát, esszét, regényt ír, Budapesten és Siófokon él, de nagyon szentesinek és kicsit kolozsvárinak érzi magát. Negyedszázada kutatja a magyar gasztronómia múltját, legkedvesebb témái: a pacal, a káposzta, a lecsó és a régi szakácskönyvek. Első kötete 1998-ban jelent meg, Fél négy címmel. Írt két történelmi regényt, a betyárvilágot meg­idéző Sömmit és a hun király idején játszódó Zerkó – Attila törpéjét. Egy sor novellás- és esszékötete, jó néhány regénye (Puszibolt, Extra Dry, Mérgezett hajtűk) után idén látott napvilágot családregénye, az Anya csak egy nincs. Kapott már mindenféle díjakat (József Attila-, Mészöly Miklós-, Szépíró-, Artisjus-), de legbüszkébb az Arany Fakanál díjára, amelyet nagyjából húsz éve a szentesi Lecsófőző Fesztiválon nyert el csapatban. Kamaszkora óta megszállott rajongója a trash, black, death metalnak, koncertélményeiről The Black Taylor néven szokott beszámolni. Imádja a hideg, csapolt cseh söröket, a zöldvendéglőket, a szalontüdőt, Olaszországot, a biciklijét, Aki Kaurismäki filmjeit és az őszt. Jelenleg szerzőtársával, Darida Benedekkel a magyar káposzta kultúrtörténetéről ír könyvet, megvalósítva ezzel Mikes Kelemen régi álmát.

Cserna-Szabó András: Anya csak egy nincs

Helikon Kiadó

326 oldal