Halmozódó feszültségek, gyors felmelegedés
„A népesség elöregedésére és az éghajlatváltozásra való felkészülés érdekében Magyarországnak növelnie kell a költségvetési mozgásteret, és támogatnia kell a hosszú távú növekedést” – összegzi következtetéseit Pierre-Alain Pionnier, az OECD vezető közgazdásza, a szervezet termelékenységgel, árakkal, vásárlóerő-paritással és statisztikával foglalkozó részlegének vezetője és Michaël Sicsic, aki a pénzügyi elemzéseken kívül a klímapolitikában is jártas. Az ő szerkesztésükben jelent meg a minap az OECD magyar gazdaságról szóló részletes áttekintése, amely olyan stratégiai kérdéseket is érint, mint az adórendszer reformja, a gazdaság éghajlati kockázatokkal szembeni ellenálló képességének növelése, a nők és a fiatalok munkaerőpiaci lehetőségeinek bővítése, valamint a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások fejlődésének támogatása.
A költségvetési mozgástér szűkösségét evidens módon jelzi, hogy az elemzés 2026 egészére az államháztartás 6,5, jövőre 5,5 százalékos GDP-arányos hiányával kalkulál, és ezt úgy kellene fokozatosan mérsékelni, hogy közben kellő mennyiségű tartalék legyen a demográfia és a klíma okozta feszültségekre. A helyzet azonban súlyosabb, mint amire OECD rálátott, legalábbis a költségvetés átvilágítása után a tényleges idei hiány Kármán András pénzügyminiszter szerint 8,3 százalék lenne, és még az uniós forrásokkal együtt is 7,5 százalék.
A „várhatóan felszabaduló 16 milliárd eurónyi uniós forrást” a jogállamisággal és az akadémiai szabadsággal kapcsolatos aggályok miatt 2022 óta zároltak – idézte fel az okokat az OECD –, ez Magyarország 2025-ös GDP-jének 7,3 százaléka. Ennek hiánya „nemcsak a rövid távú növekedésre nehezedett, hanem a hosszú távú kilátásokat is rontotta, mivel az uniós forrásoknak olyan kulcsfontosságú beruházásokat kellett volna támogatniuk, mint az elektromos hálózat fejlesztése, a közlekedési rendszer korszerűsítése, a digitális készségek fejlesztése és az egészségügyi ágazat”. A források felszabadítása már rövid távon hozzájárul a befektetői bizalom erősítéséhez és az államadósság után fizetendő kockázati felár mérsékléséhez” – állapítja meg az elemzés, amely az idén 1,9 százalékos, jövőre 2,2 százalékos gazdasági növekedést vár.
A friss analízis újdonsága, hogy a klímavédelmet pénzügyi stabilitási kérdésként kezeli. „Magyarországon az árvizek, az aszályok és a szélsőséges hőmérsékletnek való kitettség jelentik az éghajlattal összefüggő legfőbb kockázatokat” – figyelmeztetnek a szakértők. A magyar lakosság 90 százaléka szenvedi meg a rendkívüli hőséggel járó napokat; ez az egyik legmagasabb arány az OECD-n belül. Számításaik szerint a klímaváltozás miatt 1980 óta a GDP 6,2 százalékára tehető veszteség érte a gazdaságot. A példák között megemlítik, hogy 2022-ben a szárazság közvetlen hatása miatt másfél százalékkal csökkent a hazai össztermék, valamint hogy a paksi atomerőmű különösen veszélyeztetett; sok hűtővizet igényel, és a Duna melegedése miatt időről időre vissza kell fogni a működését.
Magyarország felmelegedése gyorsabb, mint a világátlag, 2100-ig az 1961–1990-es évek átlagához képest 1,6–4 Celsius-fok között lehet – idézik a magyar kormány kevéssé ismert, 2024-es dokumentumát. E kockázatokkal az emberek nincsenek tisztában, nem kötnek rájuk biztosítást még a különösen veszélyeztetett területeken sem, a helyreállítási költségek gyakran a költségvetést terhelik. Míg a fejlett államokban a természeti csapások által okozott károk 70-80 százalékát a biztosítók állják, Magyarországon ez az arány csupán 2-3 százalék lehet. A klímafejezet felveti az evidens összefüggéseket is, köztük az orosz energiától való túlzott függőséget, a rezsicsökkentés pazarlásra ösztönző hatását vagy a tömegközlekedés korszerűtlen, klímát károsító eszközparkjának modernizációs igényét.
Más vonásaiban az OECD javaslatai többnyire a szokásos nyomvonalon haladnak. A közbeszerzéseknél a versenyeztetést, az állami beruházásoknál a hatékonyság javítását szorgalmazzák, a nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében pedig ismétlik a korábbi átfogó javaslatukat, benne azt, hogy a korhatárt célszerű volna a várható élettartamhoz illeszteni. A demográfiai összefüggések taglalása során felvetik, hogy a magyar családtámogatási rendszer nem ösztönzi hatékonyan a gyermekvállalást. A nők kereseti leszakadását is okozó szja-mentesség helyett célszerűbb volna a munkába való visszatérést segíteni a szülés után, bölcsődéket fejleszteni, a családi terheket az apa és az anya között jobban megosztani. A nők a jól fizető informatikai munkakörökben alulreprezentáltak, csakúgy, mint a tőzsdén jegyzett cégek vezető testületeiben vagy az Országgyűlésben, ám felülreprezentáltak az alacsony jövedelmű ágazatokban, például az oktatásban és az egészségügyben – jellemzik a közgazdászok a torz esélyeket. Az adórendszer reformjánál egyebek mellett az alacsony jövedelműek terheinek csökkentését szorgalmazzák, több kulcs bevezetését, a tőkejövedelmek adójának emelését és a nem mobil vagyontárgyak megadóztatását. A tervezett vagyonadó bevezetésekor mindazonáltal óvatosságot és fokozatosságot javasolnak. ¬ Farkas Zoltán
