Vizet!Vizet!
„A víz alatt, a víz alatt a létezés csodás / van élelem bőségesen, s nincs vízkorlátozás” – énekelte Koncz Zsuzsa a Menetrend című albumán Bródy János szövegét. Pedig akkoriban, a nyolcvanas évek elején, mindössze pár olyan tikkasztó nyári napunk volt, amikor – jellemzően a víkendházas környékeken – épphogy csordogált a víz a csapból. A vízkorlátozás elől a víz alá menekülni ma már csak azért sem opció, mert a folyóink, tavaink zömében az „alámerülés” szinte már fizikailag lehetetlen (lásd Ténytár rovatunk „vízállásjelentését”). Amikor a paksi 1-es blokkban négy évtizeddel ezelőtt megindult a villamosenergia-termelés, még senki sem gondolta, hogy eljön az idő, amikor a Duna medrében mélyen elhelyezett szivattyúk beömlőnyílása alá csökken. Márpedig ha nincs hűtővíz, akkor nincs termelés. Ha pedig nincs termelés, nincs áram – tehát nagy gáz van. Itt tartunk ma.
