Résapajzson
Pánikot keltett Madridban és több európai fővárosban, hogy a múlt héten afrikai migránsok tízezrei ostromolták meg Észak-Afrikában a Spanyolországhoz tartozó Ceutát, hogy bejussanak az EU-ba.
Kilátástalan helyzet
Afrikaispanyolnyomok
Reménytelen vállalkozás
Az Ibériai-félsziget déli és Afrika északi része az ókor óta sokszor volt viharos összecsapások helyszíne. Ennek eredménye, hogy Észak-Afrikában, illetve az afrikai partoknál lévő néhány kisebb terület máig spanyol fennhatóság alá tartozik. A XVI–XVII. századtól a spanyol korona ezeket hol csatában szerezte meg, hol valamilyen szolgálatért kapta a marokkói uralkodóktól. Miután Marokkó 1956-ban függetlenné vált Spanyolországtól és Franciaországtól, e területek spanyol fennhatóság alatt maradtak.
A spanyol szóhasználattal szuverén területeknek nevezett helyek közül a két legnagyobb, Ceuta és Melilla hivatalos elnevezése ma már autonóm közösség. A Marokkóba beékelt két tengerparti enklávé lényegében két kisváros, közel egyező, 80–85 ezer fős lakossággal. Spanyolországon belül önállóságot élveznek, saját parlamenttel és közigazgatással, képviseletük van a madridi parlamentben, lakói teljes jogú polgárai az EU-nak.
Ceuta 1580 – más értelmezések szerint 1668 – óta spanyol terület, fontos kikötő és halászváros, a legrövidebb átkelési pont a dél-spanyolországi Algecirasból. Az autókat is szállító kompok alig több mint egy óra alatt kelnek át, naponta több mint húsz járat közlekedik. Marokkó függetlenné válása után Ceuta az úgynevezett batyus csempészetről vált hírhedtté, a terület vízummentességét kihasználva naponta marokkóiak ezrei keltek át gyalogosan a hajnali kompokkal Algecirasba, majd Spanyolországban vásárolt ruhával, élelmiszerrel, elektronikai cikkekkel megpakolt hatalmas, 40–60 kilós batyukkal megrakodva tértek vissza. A náluk lévő árukat hivatalosan személyes használatra vitték, de a málhájukkal együtt nyomban átsétáltak marokkói területre, ahol a feketepiacon tetemes haszonnal tudtak értékesíteni.
Spanyolország 1986-os uniós csatlakozása után a vám- és áfamentességet kihasználva valóságos üzletággá vált a batyuzás, már nem egyéni üzletek zajlottak, hanem bűnszervezetek által alkalmazott hordárok vitték az árukat. A batyuzásnak 2019-ben lett vége, amikor a marokkói hatóságok leállították a vámmentes áruforgalmat, és a spanyolok is megszigorították a határellenőrzést. Ma már inkább az embercsempészet, a kábítószer-kereskedelem dívik, és a város az illegális menekültek egyik célpontja.
A Ceutától mintegy 400 kilométerre lévő Melillát 1497-ben foglalták el spanyol csapatok, erődítményt építettek, és azóta minden marokkói támadást visszavertek. Jóval távolabb van a spanyol partoktól, de ott is élénk batyuzás zajlott, az áru többnyire Málagából és Almeríából érkezett, de katalán városokból is megérte a „szállítás”.
A két városnál kisebb helyeket máig szuverén területeknek nevezik, ezek apró szigetek, szigetcsoportok, illetve egy félsziget. Polgári lakosság egyiken sincs, de több helyen spanyol katonai helyőrség működik. A Ceuta és Melilla között nagyjából félúton lévő Alhucemas-szigetek három tagból áll, az afrikai szárazföldtől alig 300 méterre. Két kis szigete egy-egy lapos szikla, míg a legnagyobb, egy 27 méter magas sziklaszirt (Alhucemas), ahol levendula terem, innen származik a csoport arab eredetű neve. A Rif-háború idején, 1925-ben innen indultak a marokkói partra a spanyol–francia csapatok, harckocsikkal és tenger felőli légi támogatással, ezt a hadműveletet tartják a második világháborús partraszállások mintájának.
A Ceutától mindössze 8 kilométerre, nyugatra lévő, 74 méter magas, a parttól 250 méterre fekvő Petrezselyem-sziget alig 500 méter hosszú és 300 méter széles kopár szikla, amelynek hasadékaiban csak a vadpetrezselyem terem meg, lakatlan, mindössze néhány kecske él rajta. Máig vitatott terület, ahol 2002-ben kisebb csetepaté zajlott le: egy csapat marokkói tengerészgyalogos megpróbálta elfoglalni, partra szálltak, kitűzték nemzeti lobogójukat, néhány nap múlva azonban a nagy erőkkel felvonuló spanyol egység foglyul ejtette, Ceutába vitte, majd átadta őket Marokkónak. Azóta a sziget státusza hivatalosan ismét vitatott terület, de újabb feszültség nem keletkezett.
Egyes kutatók szerint a mitológiai Kalüpszó nimfa a Petrezselyem-sziget egyik barlangjában tartotta fogva hét éven át Odüsszeuszt, aki a feltételezések alapján egészen a Gibraltári-szorosig elhajózott. Ezt az elméletet többen vitatják, és a Homérosz által megnevezett Ogügié szigetet inkább a görög, illetve a máltai partok közelébe helyezik. Christopher Nolan brit–amerikai rendező mindenesetre az idén bemutatott, nagy sikerű Odüsszeia című filmjének több jelenetét – ha nem is a Petrezselyem-szigeten, de – marokkói területeken forgatta. ¬