Láthatatlanember

Csak 27 éves korától, 1925-től használta a Gerő nevet Singer Ernő, aki az újpesti érettségi után, az orvosi egyetem hallgatójaként kötelezte el magát a Kommunisták Magyarországi Pártjában, és vállalt kisebb politikai szerepet a Tanácsköztársaság idején. Miután emiatt kizárták az ország összes felsőoktatási intézményéből, a bécsi emigrációt választotta, ahonnan 1922-ben küldték haza azzal, hogy segítsen újjászervezni a hazai kommunista sejteket. Lebukása és kínvallatása után – a kommunista „slágerpörben” – fővádlottként 14 évi börtönre ítélték, de 1924-ben a magyar–szovjet fogolycsere-egyezmény keretében a Szovjetunióba távozhatott. Ott kapcsolódott be a Kommunista Internacionálé (Komintern) munkájába, és a következő két évtizedben döntően nemzetközi mozgalmi ügyekkel foglalkozott (kitűnő francia-, angol-, német-, orosz- és spanyolnyelv-tudása mellett értett katalánul is), miközben elvégezte a moszkvai Nemzetközi Lenin Iskolát is. Párizsi kiküldetése során figyelt fel rá a Komintern egyik legbefolyásosabb vezetője, Sztálin bizalmasa, az ukrán származású Dmitrij Manuilszkij, aki élete végéig patronálta. Az új monográfia szerzője, Baráth Magdolna szerint neki köszönheti Gerő azt is, hogy nem esett áldozatául az 1930-as évek moszkvai tisztogatásainak.