Magyartatolláról

Reviczky Zsolt

Baka András ellentéte Magyar Péternek. Nagy visszatérőként helyreállíthatja az elnöki poszt renoméját is.

„A XIII. században betelepült hospesből polgárrá gyarapodott családból” származik anyai ágon Baka András, aki az 1990-es parlamenti almanach­ban fontosnak tartotta kiemelni, hogy apai felmenői „mindennapi megélhetéssel küzdő kékedi szegényparasztok” voltak. A később a legmagasabb bírói méltóságba eljutott jogász fiatalt még inkább a természettudományok érdekelték. Fizika–kémia szakon érettségizett a Szent (akkor: I.) István Gimnáziumban. A budapesti jogi kar elvégzése után az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott, amelynek akkori munkatársai közül Mádl Ferenc és Sólyom László személyében már két köztársasági elnök került ki.

Baka 1988-ban váltott a közéletre, a Tudományos Dolgozók Szakszervezetének, majd az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülésnek a vezetője lett. Így került 1990-ben pártonkívüliként az MDF budapesti listájára, ahonnan mandátumot szerzett. Nem sokáig volt parlamenti képviselő, a következő évben az Antall-kormány jelöltje lett a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának tagságára, ahová első kelet-európai bíróként meg is választották. A szocialisták 1998-ban csak második helyen jelölték e posztra, ennek ellenére az Európai Tanács parlamenti közgyűlésén a szokásjoggal szakítva az első helyen jelölt Bán Tamás helyett őt választották meg. 2007-ig a testület tagja maradt. Ekkor Sólyom László – a pártokkal való konzultáció nélkül – a Legfelsőbb Bíróság elnökének jelölte, és három szavazási forduló után 2009 júniusában a parlament meg is választotta. Elnöki mandátumát nem tudta kitölteni, a Fidesz jogszabály-módosítással leváltotta, amely miatt később pert nyert a kormány ellen.

Képviselői munkájával és strasbourgi bíráskodásával párhuzamosan 1990-től a közigazgatási szakemberek képzésére alapított Államigazgatási Főiskola főigazgatója volt, ezt a posztot 1998-ig töltötte be, s ezután költözött Franciaországba. „Az emberi jogok védelme folyamat, amelyben mindennap meg kell küzdeni az előrelépésért” – mondta 1999-ben egy interjúban, és hozzátette, az a tapasztalata, hogy „Nyugaton nem látják, nem érzik és élik át azt a szenvedést, amit a rendszerváltozás ebben a térségben okozott és még okozni fog”. Az utóbbi években számos előadást tartott, köztük a legnagyobb nyugati egyetemeken beszélt a NER alatti jogtiprásról.

Baka András karaktere szinte mindenben Magyar Péter ellentéte: nem az a digitálisan kommunikáló, hírfolyamokat domináló közösségimédia-figura. Annak a régi vágású „államfőtípusnak” a megtestesítője, amely egyébként – vélhetően – a társadalom többségének a fejében él a poszt kapcsán: értelmiségi, éltesebb korú férfi, aki nem mellesleg jogász. Baka ezen „tulajdonságai” mellett ráadásul rendelkezik egy szükséges plusszal is. Nincs mögötte az a pártos hátszél, ami közvetlen elődei esetében már a kinevezésük pillanatában kétségessé tette, hogy kritikus helyzetekben képesek lesznek-e nem pártkatonaként viselkedni.

Nem kellett sokat várni arra, hogy Baka bizonyítsa, akár az őt jelölő párttal szemben is képviselni fogja a meggyőződését. Már a jelölési folyamat során jelezte elvi kifogásait például a passzív választójogot érintő mandátumkorlátozásokkal kapcsolatban, amit a „végleges” alkotmány elfogadásához vezető társadalmi vitában is nyilván hangoztatni fog.

Az államfőkeresésnek és -választásnak kimondott célja volt, hogy első körben olyan egyciklusos elnökre van szükség, aki az ősszel kezdődő – és vélhetően éveken át tartó – alkotmányozás alatt üzembiztosan látja el a teendőket. Baka „átmenetiségére” utalhat az életkora mellett az is, hogy a magyar jogrendszer a jövőben alighanem a közvetlen, nép általi elnökválasztás irányába fog elmozdulni (ezt a választói elvárást a Medián kutatásai is alátámasztják).

Egy ilyen rendszerben Bakának – a jelenlegi országos ismertségét tekintve „nullkilométeresként” – aligha lett volna esélye a sikerre, ugyanakkor a szakmai tekintélye és a jövőbeni államfői szerepe kapcsán az is előfordulhat, hogy később ő is ott lesz a „népszavazásra” bocsátandó jelöltek között.

Baka államfővé választásával annak a reális esélye is megcsillant, hogy a köztársasági elnöki hivatal visszakapja korábbi szakmai súlyát, függetlenségét és komolyságát. Az elmúlt másfél évtizedben ugyanis a Sándor-palota elveszítette autonóm egyensúlyozó szerepét, lényegében a kormánypárti politikai gépezet kihelyezett tagozataként működött. Ebből a szempontból kulcskérdés lesz az is, kik alkotják majd az új elnök stábját és tanácsadóit. Ha Baka valóban képes lesz saját, szakmai alapon szerveződő, pártoktól független csapatot építeni, azzal helyreállíthatja a köztársasági elnöki intézmény szuverenitását és – elődje idején mélypontra került – megbecsültségét is. ¬ Dobszay János

A keddi eseményeket megelőző viták mögött tartósan ott lappangott az elnökválasztás módjának problémája, az újra meg újra megkérdőjelezett közvetett államfőválasztás. A Medián már egy tavalyi reprezentatív közvélemény-kutatásában kitért a témára, és Hann Endre szerint a tendencia azóta sem változott. A magyarok háromnegyede tisztában van azzal, hogy a köztársasági elnököt az Országgyűlés választja meg. Annak ellenére, hogy Magyarországon három és fél évtizedes hagyománya van a köztársasági elnök közvetett megválasztásának (erről 1989-ben a „négyigenes” népszavazás döntött), ma ezzel csak a magyarok 29 százaléka ért egyet, kétharmaduk pedig úgy véli, hogy közvetlenül, népszavazás útján kellene államfőt választani. Pártszimpátia szerint igen megosztott a társadalom az elnökválasztás módjában: a tiszások 12 százaléka volt elégedett azzal, hogy az Országgyűlés választ államfőt. A fideszesek többsége (61 százalék), viszont azt gondolta, hogy jól van ez így, igaz, még utóbbiak harmada is jobban örülne, ha „népszavazással” dőlne el az államfő kiléte.