Formabontás

A Magyar Építészeti Múzeum (MÉM) és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MDK) az 1872 óta folyamatosan gyarapodó, a Kárpát-medence legnagyobb építészettörténeti és műemlékvédelmi gyűjteményegyüttesét kezeli. A múzeum 120 ezer műtárgyat és 624 folyóméter irattári anyagot kezel. A gyűjtemény lényegi része a tervtár és a grafikai gyűjtemény. A 560 ezer tervvázlat, terv, egyedi és sokszorosított grafika a magyarországi és határon túli magyar épített örökség egyik legfontosabb dokumentációja, a magyar építészet- és művészettörténeti kutatás forrása. A második legnagyobb egység a több mint 500 ezer darabból álló fotógyűjtemény, amelyben egyedileg regisztrált fotónegatívok és archív nagyítások egyaránt megtalálhatók. A kétezer darabos képzőművészeti gyűjteményt építészeti vonatkozású festmények, sokszorosított grafikák, szobrok, érmek, plakettek alkotják. Az iparművészeti gyűjteménybe bútorok, üvegablakok és egyéb iparművészeti tárgyak tartoznak, amelyek száma ezer körüli. A modellgyűjtemény egyes darabjai különféle céllal készültek. Az úgynevezett munkamodellek a tervezés segédeszközei lehettek. Számos makett olyan megbízók meggyőzésére készült, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudták olvasni az építészeti rajzokat. Más makettek reprezentációs vagy kiállítási célokat szolgáltak. A közel 60 ezer kötetes könyv- és hétezer darabos folyóirat-gyűjtemény egy része az alapvető kézikönyveket tartalmazza, a többi építészek magánkönyvtáraiból került a gyűjteménybe, ezek sok esetben igen értékes szakkönyvek. Az adattárba tartoznak az építészek kéziratai, hivatalos és magánlevelezései, tanulmányaikkal, munkájukkal kapcsolatos dokumentumaik. A gyűjtemény nagy része a XIX. és XX. században keletkezett építészeti, műemlékvédelmi és építészettörténeti dokumentumokból áll, amelyek zöme papíralapú, vagyis az egyik legérzékenyebb műtárgyfajta mind az anyagot, mind a technikát tekintve.

A múzeum jelenleg egy bérelt XIII. kerületi épületben működik, ami mintegy 4400 négyzetméteren ad helyet irodáknak és a raktáraknak. A hazai múzeumi raktározási viszonyokat figyelembe véve kiemelkedőnek mondható, hogy a raktárterületek mintegy harmada klimatizált, ami létkérdés az állományvédelemhez. A gyűjteményi feldolgozottság megközelítőleg 50 százalékos. Az anyagnak hozzávetőleg csak a negyede digitalizált, ezért az intézmény jelentős digitalizációs programot tűzött ki. A gyűjtemény többféleképpen gyarapodhat, például úgy, hogy maguk az építészek még életükben, vagy a haláluk után a leszármazottaik felajánlják a hagyatékot a múzeumnak. Ez történhet ajándékozás vagy vásárlás formájában.