Vertigo Média Filmhét
Hol van manapság olyan árvaház, ahol tehetséggondozás folyik, a gyerekek énekesképzésben részesülnek, zeneelméleti és hangszeres oktatást kapnak neves muzsikusoktól? A moziban biztosan. A Négy évszak: Új kezdet című, Antonio Vivaldi zeneszerzőről szóló életrajzi és történelmi film lesz a háromból az egyik országos premier előtt vetített alkotás a 13. Vertigo Média Filmhéten. A Damiano Michieletto rendezte olasz–francia koprodukció tavaly A négy évszak című hegedűversenyek 300. születésnapjára készült Tiziano Scarpa Stabat Mater című regénye alapján. Vivaldit 1703-tól élete végéig szerződés kötötte a velencei Ospedale della Pieta nevű árvaházhoz, először hegedűtanára, később házi zeneszerzője is volt az intézetnek, amelynek miséit és hangversenyeit a velencei nemesség mellett sok külföldi is lelkesen látogatta. Ott nevelkedik a film főhősnője, a hegedűvirtuóz Cecilia (Tecla Insolia), a maestro (Michele Riondino) egyik legtehetségesebb növendéke. A komponista mentorálásából és zenéjéből a lány bátorságot merít, hogy a neki rendelt élet helyett a szenvedélyét kövesse. A premier előtti másik film, a Túlélés című dél-koreai posztapokaliptikus thriller rendezője, Syeyoung Park elmondása szerint a félelem terjedését és az elnyomó rendszerek működését mutatja meg egy ökológiailag is sérült jövőbeni világban. A forró római nyárban játszódó Odakint című életrajzi dráma a filmhét után, októberben kerül a hazai mozikba. Az ötvenes éveiben járó Goliarda Sapienza (Valeria Golino) színésznő és író 1980-ra annyira elszegényedik, hogy ékszert lop egyik barátjától. Börtönbe zárják, de a szabadulása után is találkozik a rácsok mögött megismert visszaeső bűnözővel és politikai aktivistával, Robertával (Matilda De Angelis), és úgy érzi, rabtársai jobban megértik, mint régmúltbeli ismerősei. Az öröm művészete című, 1983-ban megjelent könyv szerzőjének, Sapienzának a története Mario Martone rendezésében a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában debütált. Még tucatnyi alkotás várja az igényes filmek kedvelőit. Többek között az Áradás című, Oscar-díjas animáció, a Szeretetreméltók és a Hirtelen menyasszony című francia vígjáték, a megható megváltástörténet, a Hátralévő életem első napja, valamint olasz és lengyel kosztümös filmek és más fesztiválkedvencek. ¬ Mátraházi Zsuzsa
Pier Vittorio Tondelli: Külön szoba
„Fel az orrot, szagoljatok a szélbe, és szaggassátok szét a horizonton függő felhőréteget, gyerünk, ideje indulni, mindenki együtt, kalandra feeeel!” Sohasem mindegy, hogy az ember a labirintus éppen melyik járatában éli az életét, az meg pláne nem, hogy egyedül vagy társakkal bolyong. Pier Vittorio Tondelli novellák laza füzéréből regénnyé összeálló És más szabadelvűek című első művében a kaland, a kockázat, a hallucináció társas ügy volt, a hetvenes években tett céltalan zarándoklatok körforgása. Tondelli magyarországi felfedezése nemrég kezdődött. A szikár, minimalista stílussal az állandó pénz- és időzavarba került könnyű és kemény drogot váltogató alakokat bemutató könyvet 1980-ban a cenzorok betiltották, de későn értek a könyvesboltokba, a példányokat elkapkodták. A művészeti piacon a tiltott dolgokból nagy eséllyel a legkelendőbb áru lesz. Az És más szabadelvűek vad és kicsapongó, a forgalommal szembemenő szereplői nem szelídültek meg, de még nem a saját árnyékaik. Tondelli nem vált nézőpontot, a Katona-Gombos Luca fordításában olvasható Külön szobában megmarad az érzéki költőiség és a durvaság paraboláján, a tanácstalanság, az intimitás és a kitárulkozás ugyanabból a létből következik: a szerelem vége, két férfi tartózkodó szerelme egyenlő a fiatalság végével. Tondelli kevés hőse éri meg fiatal férfi, felnőttkorát, meghalnak vagy nyom nélkül felszívódnak. Az 1989-es Külön szoba narrátorának, Leónak megadatik, hogy számbavegye a közösen töltött éveket, elbúcsúzzon haldokló szerelmétől. „Mellébeszél, lelkesít, ideologizál, de nem elégedett, mert tudja, hogy folyton hazudik” – leginkább önmagának. A Külön szoba egy férfi rekonstrukciója a vágyról, a belső szégyenérzetről, akinek céltalanná vált az élete, miután elvesztette szerelmét, Thomast. A 36 évesen elhunyt szerző elégikus naplóregényéből Luca Guadagnino, a Szólíts a neveden és a Queer rendezője készít filmet. ¬ Ligeti Nagy Tamás
Hodász András: Uram, te mindent tudsz
Hónapok teltek el az „Egy pap története az egyházról, politikáról és a hit megőrzéséről” alcímű könyv megjelenése óta, ám a kötet, pontosabban a Hodász András iránti érdeklődés nem csillapodik. Van, aki azért olvassa a papságból 2023-ban saját kérésére távozott Hodász könyvét, mert számára ismeretlen az a közeg, amelyről majd 400 oldalon keresztül beszél a szerző; mások azért, mert papként rendszeresen hallgatták a prédikációit, követték a modern hangvételű YouTube-csatornáját, és nem értik, mi az a kognitív disszonancia, amit Hodász coming outja, majd pályaelhagyása kapcsán éreznek. Az eseményeket belülről megélő és értelmezni próbáló szerző önismereti utazása egészen a szorongásokkal teli gyerekkorig visz vissza. Az identitáskeresés, majd pedig a „sztárpapsággal” járó kínok – „kívülről fürödtem a népszerűségben, belül kétségek és szégyen kínzott” – mellett Hodász őszintén ír arról is, hogyan élte meg a felülről kapott dorgálásokat, például a NER-kritikus nyilatkozatai miatt. „A konzervatívoknak liberális és ellenzéki voltam, a liberálisoknak ultrakonzervatív.” Kettősség jellemezte viszonyát a médiával: használta, használták, és olykor kihasználták a különvéleményes papot. Aki előtt menekülő útként sokáig az alkoholizmus és „az öngyilkosságnak az a magasztos formája állt, amikor az ember belehal a szolgálatba”. De hasonló gondolatok még a vasúti sínekhez is elvitték egyszer – csak az égi beavatkozás (egy kijózanító telefonhívás) tántorította el a legrosszabb döntéstől. Hodász kritikusan beszél ugyan az egyházát belülről feszítő problémákról, ám mindvégig következetesen az „érted haragszom” jegyében. ¬ Dobszay János
A jégrémes
A kánikulát és a horrorfilmek evolúcióját kihasználva Eli Roth elérkezettnek látta az időt, hogy bemutassa az abuzáláson messze túllépő rémmeséjét, amit nem felnőttek olvasnak fel gyerekeknek, hanem pont fordítva. Roth – aki Quentin Tarantino haverjaként a megtorló osztag kirívóan brutális tagját, a Medve Zsidót játszotta a Becstelen brygantikban – nem most kezdte az ízléspróbáló ipart. „Szerencsés vagyok, hogy jó emberek vesznek körül, mert ők kihozzák belőlem a legjobbat” – Roth nem is titkolja, mennyire számít az inspiráló környezet. Egy másik alapvetése így hangzik: „Az emberek az életben gyűlölik az erőszakot, de a moziban imádják.” Roth, aki rosszul érzi magát, ha nem művérrel összemaszatolt ruhában megy haza a nap végén, az egymillió dollárból készített Kabinláz filmjével 100 milliót csinált, a Szlovákia rozsdaövezetében rendezett emberkínzásával pedig örökké emlékezetessé tette az ipari üzemek volt őreinek elmebeteg brutalitását. A Motel egy hétvégére abszolút inkluzív ajánlat volt a kockázatot kereső, zsákos turisták számára. A jégrémes című legújabb filmjének helyszíne hazai pálya: az idilli Bayleen Bay. Ide érkezik csilingelő autójával a hatvanas évek jégbüfés fiújának öltöztetett srác, Bagaméri minden szempontból felülstilizált inkarnációja. Az áruja természetesen megfelel az errefelé megszokott túlkínálatnak és infantilizmusnak – a tégelyekben mindenféle extrém nyalánkságok vannak, sáskatáska, kígyókrém, epres örvény. A gyerekek megrohamozzák a jégkrémest, majd néhány óra múlva elszabadul a pokol: ahelyett, hogy megköszönnék szüleiknek a zsebpénzt, elkezdik szisztematikusan kiirtani őket. Valamennyi tárgy – fűrész, orvosi fúró, baseballütő, konyhai eszközök, mikroszkóp – kézre áll, és alkalmasnak bizonyul arra, hogy metszést hajtson végre bármin, amit korábban talán jó ízlésnek hívtak. Mivel A jégrémes 18 éven felülieknek szóló felnőttfilm, szükséges némi magyarázat arra, hogy gyerekek miért változnak kontrollálhatatlan ragadozókká. A válasz természetesen a ceruzabajsza alatt mosolygó néma fagyis gyerekkoráig vezethető vissza, valamint a holtakat megigéző Nekromanta nevű lényre. ¬ Ligeti Nagy Tamás
Tara Menon: Víz alatt
Ha valaki egyszer csak azt látja, hogy a tenger hirtelen méterekkel visszahúzódik, és feltűnnek az addig a mélységben megbúvó korallok, akkor ne a szárazon maradt halakat hajigálja vissza a vízbe, hanem rohanjon az ellenkező irányba. Vagy legalább vegye észre órákkal előbb, hogy valami nincs rendjén, mert a legengedelmesebb állatok sem hajlandók a part felé menni, és a madarak is mind eltűnnek a környékről. Lázálmok gyötrik az újságíró Marissát 2012 októberében New Yorkban a várost is fenyegető Sandy hurrikán közeledtének hírére. Amikor már mindenki fedezékbe húzódott, ő egy látomást követve még mindig az utcán bolyong: nyolc éve halott barátnője int neki közös jelükkel, hogy kövesse, bízzon benne. Arielle-lel hétévesen ismerkedett meg, amikor édesanyja halála után tengerbiológus apjával Thaiföldre költöztek, egy védett szigetre, ahová turisták nem tehették be a lábukat. Az iskolában találkozott Arielle-lel. A gyerekek hétvégén és szünidőben a szigeten éltek, mintha testvérek lettek volna, különben a barátnő szüleinek hoteljában, a számukra fenntartott szobában. Az idősíkot fejezetenként váltogató regényben egyrészt idilli a világ, amelyben a lányok szabadon úsznak, búvárkodnak a tengerben, együtt merülnek az ördögráják életmódját tanulmányozó kutatókkal, ismerik a víz teljes élővilágát, áramlását, tudják olvasni a közelgő eső jeleit, de az Indiai-óceánból feltört szökőárra – amely 2004 karácsonyán csapott le Délkelet-Ázsia Srí Lankát, Thaiföldet és Indonéziát érintő, helyenként turisták által látogatott területeire is – senki sem volt felkészülve. Marissa 117 testi sérüléssel élte túl, de a barátnője elvesztése miatti sebeket, a gyászt, a bűntudatot furcsa módon éppen a Sandy hurrikán csillapítja. A Harvardon egyetemi adjunktusként dolgozó, Indiában született és Szingapúrban felnőtt szerzőnek ez az első regénye, amely hónapok alatt húsz országban jelent meg; magyarul Farkas Krisztina tolmácsolta. ¬ Mátraházi Zsuzsa
Zempléni Fesztivál
Dvořák Újvilág szimfóniájával nyitja meg pénteken a sárospataki Rákóczi-vár reneszánsz loggiás udvarán a Budafoki Dohnányi Zenekar Hollerung Gábor vezényletével a 35. Zempléni Fesztivált. Az együttes a következő napokban is számos formációban találkozik a közönséggel. Sátoraljaújhelyen a KvintEsszencia Produkció Mozart és a múzsák című előadásában a BDZ Kamaraműhely közreműködésével elevenednek meg a mindössze 35 évet élt komponista operáinak emlékezetes alakjai. A tíz napig tartó esemény különlegessége, hogy nemcsak zenei, színházi, közösségi és gasztronómiai élményeket kínál, hanem a programokat a borvidék különböző helyszíneire, pincészetekbe, kastélyokba, pincesorokra, helyi művelődési házakba viszik el. Az Újhuta Kastélyszálló teraszán a Republic Quartet műfajokon és korszakokon átívelő koncertje várja a közönséget, míg a bózsvai Tilia Kúriában Gabora Gyula és a Nádor Quintet hív zenei utazásra: a Négy évszak ihlette est Velencétől egészen Buenos Airesig kalauzolja a hallgatókat. A tarcali Gróf Degenfeld Szőlőbirtok és Kastélyszállóban a tangó kerül a középpontba, a tolcsvai Szirmay–Waldbott-kastélyban pedig Nagy Enikő és Gáspárné Tóth Marica zongoraművészek a mesék és a táncok világát idézik meg. Ezeken a koncerteken a történelmi épületek különleges hangulata éppúgy része az élménynek, mint a felcsendülő muzsika. A fesztivál programjában ezúttal is kiemelt szerepet kapnak a zenei hagyományokhoz új nézőpontból közelítő előadások. Szerencsen a Klasszikusok új frekvencián című produkcióban a Budafoki Dohnányi Zenekar és az InFusion Trio közös koncertjén a klasszikus mesterek művei a XXI. század hangzásvilágával fonódnak egybe. Tokajban a Kodály Kórus és a Steve Jazz Trio közös koncertje a klasszikus kórusmuzsika szigorú többszólamúságát ötvözi a dzsessz improvizatív szabadságával. Tarcalon a Dalinda és a Kerekes Band Vadon című albumában merülhet el a közönség. ¬ Hamvay Péter