Spányik András

Portré

2026. augusztus 13.

Veres Viktor

Spányik András

pszichiáter

„Többféle traumát megtapasztalt a családom” – mondja Spányik András pszichiáter, pszichoterapeuta, a háborús menekülteken segítő MedSpot alapítója. A 40 éves orvos anyai ágon zsidó származású, apai oldalon székely felmenőkkel rendelkezik. A családjában Auschwitz és a Don-kanyar borzalmai lappangó, kibeszéletlen sebekként voltak jelen. „A gyökértelenség, azaz hogy valakit kiszakítanak a megszokott életéből és ezáltal krízishelyzetbe kerül, valószínűleg nem véletlenül kezdett el foglalkoztatni.” Mindkét szülője pedagógus, ő Budapesten nőtt fel, középiskolai éveit az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumban kezdte meg, „de érzékeny és kreatív gyerek voltam, akit nem tudott kibontani az a poroszos rendszer”, ezért váltott az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumra. „Felvettek az orvosira, de passziváltattam, és mentőápolóként kezdtem el dolgozni.” Nem kész tervekkel érkezett, végül pszichiáter lett, elvégezte a pszichoterapeuta szakképzést is. Orvosként az egyik legnehezebb területen kezdett el dolgozni, a budapesti Uzsoki Utcai Kórház sürgősségi betegellátó osztályán. Később a Szent János Kórház pszichiátriájára ment át. „Edzett voltam, de erre nem voltam felkészülve.” 2015-ben létrehozta a szíriai menekülteknek orvosi és mentális segítséget nyújtó MedSpot Alapítványt, amely az utóbbi években az orosz–ukrán háborút elszenvedőknek nyújt hasonló ellátást. 2016-ban elindította saját magánszolgáltatóját, a Panoráma Poliklinikát, amelynek profilja, hogy a szomatikus tüneteket figyelembe véve komplex, pszichoszomatikus ellátást nyújtson a hozzá fordulóknak. Szakmai okokból a magánéletéről nem mesél, de törekszik arra, hogy pihenésre is jusson ideje.

¬ Első ránézésre két fontos irány rajzolódik ki az életéből: szervezőkészség és a traumák legszélesebb spektrumához fűződő érzékenység, illetve fokozott érdeklődés.

A családban mindenki számára nagy példakép volt az anyai nagyapám, Haraszti István, aki bőr- és nemigyógyász volt. Orvosként részt vett a spanyol polgárháborúban, majd a második világháború kitörése után Chilébe emigrált. Szociálisan rendkívül érzékeny volt, azért is választotta az említett szakterületet, mert akkoriban széles társadalmi rétegekkel találkozhatott a munkája során. A tripper és a szifilisz akkoriban nem csak a szegényebb rétegeket érintette ugyan, de ők kapták a legkevesebb segítséget.