Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszterként beválthatja a Tisza Párt ígéretét: visszatérhetnek a NER alatt a fiatalításra hivatkozva kirúgott katonák. A gyógyuláshoz időre van szükség, a sebekre helyezett ragtapasz sem feledteti, hogy a rendszer megújulásra szorul.
Egyenruhák egy katonai találkozón. Függőségi viszonyok
Reviczky Zsolt
Anemparancsisparancs?
Miután megjelentek a koronavírus elleni vakcinák Magyarországon, az volt az elvárás, hogy oltassák be magukat a járvány elleni védekezésbe bevont katonák. Csakhogy az akkori jogszabályi környezetből ennek a kötelező jellege nem volt levezethető, az illetékes parancsnokok pedig nem adták írásos parancsba. Ellenben több helyütt is presszionálni kezdték az állomány nem oltakozó tagjait, s amikor még a fegyverpénz megvonását is belengették, sokan megtörtek. Aki nem volt hajlandó felvenni az oltást, azt rendelkezési állományba helyezték, vagyis maradt a honvédség kötelékében, de lényegében fizetés nélküli szabadságon. Bonyolította a helyzetet, hogy az akkori különleges jogrend miatt az erőszakszervezetek tagjai – egyoldalú döntéssel – le sem szerelhettek. A területre rálátó források becslése alapján kezdetben mintegy hatszázan kerültek két szék közé: fizetés nélküli szabadságon voltak, de – kezdetben – a parancsnokaik nem engedélyezték, hogy másodállást vállaljanak. Volt, aki feketén dolgozott, más a tartalékait élte fel – számoltak be a HVG-nek. Az érintettek száma a kvázi kiéheztetés miatt idővel 200 fő alá esett, egy ponton viszont – miután sokan lobbiztak a szabályozás ellen Benkő Tibor akkori honvédelmi miniszternél – egyszer csak megváltozott a helyzet: nem verték nagy dobra, de aki újra beadta a másodállásra vonatkozó kérelmét, annak már jóváhagyták azt. Ettől függetlenül egy év elteltével megszűnt a szolgálati jogviszonya a rendelkezési állományban lévőknek.
A Bálnában most Ruszin-Szendi elmondta, hogy ma sem döntene másként, mint akkor vezérkari főnökként. Kijelentette azt is, hogy magát a döntést katonailag megalapozottnak, az utána következő részt viszont politikai megtorlásnak tartja. A tavaszi bizottsági meghallgatásán pedig így értékelte a helyzetet: „Bele lehet kötni abba, hogy írás, nem írás, aláírás, nem írás. A katonák pontosan tudják, hogy a szándékot kell megérteni, és a fegyelmezett kezdeményezés nem lehetőség, hanem követelmény.” Nyilvános megszólalásaiban többször arra utalt, hogy nem elsősorban az oltáson volt a hangsúly, hanem a parancs megtagadásának elvén (csakhogy ilyen írásos utasítás nem volt). „Parancsot sokféleképpen lehet adni, ha jól emlékszem, akkor a szolgálati szabályzat tartalma alapján szóban, írásban, füsttel, lámpajellel” – mondta erről Sándor Zsolt altábornagy, a „fiatalítás” egyik áldozata a bizottsági meghallgatásán.
