Két világ között mozogtak, fontos és informatív magánbeszélgetéseket folytattak, amiket megvitattak az édesapjukkal is – mondja az amerikai író-történész a jaltai konferencián részt vett három lányról, akiknek történetét dokumentumregényben örökítette meg.
Franklin D. Roosevelt (középen) és Winston Churchill a lányaikkal, Annával és Sarah-val 1945-ben Máltán. Hallgattak egymásra
AFP
Apákéslányok
Catherine Grace Katz
Nina Subin
Amikor kiderül, hogy ügyvédként dolgozom, sokan azt gondolják, hogy az írás csak a hobbim, de a jogászi munkám illeszkedik a történelem és az írás köré – mondja a 35 éves Catherine Grace Katz, aki történelmet és közgazdaságtant tanult a Harvardon, modern kori történelemből kapott mesterdiplomát a Cambridge-i Egyetemen, később pedig jogi végzettséget is szerzett. Eleinte apja nyomdokaiba lépve a pénzügyi szektorban kezdett dolgozni New Yorkban, ám hamar rájött, hogy egészen más érdekli, és amikor lehetősége nyílt ismét a történelem és az írás felé fordulni, azonnal megragadta az alkalmat. A Churchill családdal egyetemista korában kezdett foglalkozni, és onnan vezetett az út első könyvéhez, a Jalta lányaihoz is, ami az Egyesült Államokban 2020-ban, magyar fordításban pedig 2025 végén jelent meg. A könyv regényes formában, de történészi igényességgel meséli el a jaltai konferencia történetét az előkészületektől egészen annak utóéletéig három fiatal nő, Anna Roosevelt, Sarah Churchill és Kathleen Harriman szemszögéből. Az amerikai elnök, a brit miniszterelnök, valamint a befolyásos amerikai diplomata és üzletember gyermekeiként a három lány nézőpontja betekintést nyújt a krími események kulisszái mögé, felfedve a konferencia résztvevőinek kevésbé ismert személyes történeteit is. A Jalta lányai egyszerre szól apák és lányok közti kapcsolatokról, szövetségekről, konfliktusokról és döntési helyzetekről, amelyek megalapozták a XX. század második felének alakulását.
Katz már a Jalta lányain dolgozott, amikor felvették a Harvard jogi karára, ahol 2022-ben végzett. A jogi egyetemre saját bevallása szerint azért jelentkezett, mert szeretett volna intellektuálisan stimuláló közegben, emberek között lenni, hogy valamivel kiegészítse a magányos kutatómunkát. Jelenleg is jogi területen dolgozik Washington D. C.-ben, és időközben megírta második, a Hindenburg léghajó katasztrófájáról szóló könyvét, ami idén szeptemberben jelenik meg az Egyesült Államokban. A jövőben szívesen foglalkozna mélyebben a Szovjetunióval és a hidegháborúval, vagy akár az amerikai függetlenségi háborúval. A XX. század közel áll a szívéhez, mivel szerinte ez az időszak mutatja meg a leginkább, mennyit segít a történelem a jelen megértésében.
