Szintetvallottak

Rohammunkával sikerült megoldani a Paksi Atomerőmű vízellátását, ami az alacsony dunai vízszint miatt került veszélybe. A folyómederben az erőmű igényeihez képest ugyan nem kevés a víz, a hűtővízszivattyúkat azonban magasabb­ra tervezték az idei november végi dunai vízállásnál. Múlt pénteken, amikor munkatársunk a helyszínen járt, már újra áradt a folyó, így – legalábbis egyelőre – leállhattak az atomerőmű vízellátását két héten át biztosító nagy teljesítményű szivattyúk.

Nehéz időket élt át napokkal az első reaktorblokk ünnepélyes átadása után a Paksi Atomerőmű. November derekán a Duna vízszintje Paksnál a száz éve mért legalacsonyabb érték alá süllyedt, s a további rohamos apadás miatt egyre közeledett ahhoz a kritikus ponthoz, ahonnan már nem lehet biztosítani az erőmű vízellátását. Tekintve, hogy megfelelő mennyiségű hűtővíz nélkül az erőmű energiatermelése megoldhatatlan, Pakson végső soron számot kellett vetni azzal az eshetőséggel, hogy az atomerőművet átmenetileg le kell állítani. Egy ilyen kényszerszünet – egyes szakértők szerint – a hazai energiafogyasztás korlátozásához vezethetett volna, hiszen Paks már 1982 decemberétől, a próbaüzemelés kezdetétől bekapcsolódott az ország energiaellátásába.

Mint a napisajtó beszámolt róla, az erőmű víz­ellátását ötszáz vízügyi dolgozó egyheti megfeszített munkával végül is megoldotta. A Dunát az atomerőművel összekötő csatornán keresztirányban úgynevezett jászolgát épült, amin 50 darab, másodpercenként összesen 25 köbméter teljesítményű szivattyú emelte át múlt hét végéig a folyóból a vizet az erőmű újonnan kialakított víztározójába. A sikeres rohammunka ellenére aligha kerülhető meg a kérdés: hogyan lehetséges ilyen eleminek látszó hiba – tudniillik a vízkiemelő rendszer „elméretezése” – a több 10 milliárd forintos költséggel épült atomerőműnél.

Simon Péter, az erőmű üzemviteli főosztályvezetője szerint a tervezők semmilyen baklövést sem követtek el. „A Duna vízszintje Paksnál, amióta csak mérik a vízállást – vagyis 1876-tól kezdve – a tengerszint feletti 85,18 méternél soha nem volt alacsonyabb – mondja a főosztályvezető. – A tervezők és az építők az erőmű hűtővízszivattyúit ennél még 44 centiméterrel mélyebben, 84,74 méteres szinten helyezték el. A tervezők a tervezési kritériumoknak teljes mértékben eleget tettek. Nem láthatták előre, hogy valaha is alacsonyabb lesz a vízállás. Fatális véletlennek tartom, hogy ez már az első évben bekövetkezett.”

A gát kiépítéséért az atomerőmű november végén 7 millió forintot fizetett ki az Országos Vízügyi Hivatalnak, a szivattyúk üzemeltetése pedig két héten át naponta 200 ezer forintba került. Várhatóan újabb milliókat emészt fel majd azonban, hogy az erőmű vízkiemelő rendszerét véglegesen a november végihez hasonló alacsony vízálláshoz igazítsák – a jászolgát kiépítését Pakson ugyanis csak átmeneti megoldásnak tartják. A kiadások azonban bármennyire tetemesek is, a 440 mega­wattos reaktor így változatlanul napi 15 millió forint értékű áramot tud előállítani. A rendkívüli intézkedések elrendelése előtt mérlegelni kellett, hogy ha az atomerőmű az alacsony vízállás idejére tartósan leállt volna, a kieső villamosenergia-termelést 1983 végéig mintegy 100 ezer tonna olajjal lehetne csak helyettesíteni. Fölöttébb kétséges azonban – állítják Pakson –, hogy vajon ilyen mennyiségű terven felüli kőolajimportot az ország anyagi erőforrásai most lehetővé tennének-e.

A paksi zavar után az utóbbi napokban többfelé hallhatók az atomerőmű műszaki megoldásait, védelmi rendszerét firtató kérdések. A laikus közvélemény egy része – nyilván erősen leegyszerűsítve – úgy fogalmaz, hogy ha olyan közönséges berendezést, mint amilyen egy szivattyúrendszer, nem sikerült megfelelően kiépíteni, akkor milyen biztonsággal tervezték, építették meg a reaktorblokk más egységeit? „A Paksi Atomerőmű technológiai rendszere és üzembiztonsága teljesen megnyugtató, az erőmű az éves tervet 600 millió kilowattórával túlteljesítette” – válaszol Simon Péter, s emlékeztet rá, hogy a paksi építkezés idején szigorodott meg az atomerőművek úgynevezett biztonsági filozófiája. „Téves következtetés az, hogy a rendkívüli vízállás miatt hozott intézkedéseket az atomerőmű műszaki színvonalának megkérdőjelezésével lehetne magyarázni.” ¬ BABUS ENDRE / HVG 1983. december 10.