A pénztártól való távozás
Nyilván otromba nagyképűség lenne bármilyen messzemenő következtetést levonni abból a tényből, hogy a közmegegyezésnek tűnő Ligeti Miklós helyett Unger Annát jelölte a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élére a Tisza-frakció, bár kétségtelenül értelmezhető ez a tett akként is, hogy a feltételezhető tempókülönbség állt a döntés hátterében, illetve a gyakorlat csapott össze az elmélettel, azaz Unger esetében előnyt jelentett, hogy nem Mészáros Lőrinc érdekli vagy Tiborcz István, hanem a mészároslőrincség és a tiborczistvánság. Ez persze nem zárja ki, hogy az elnökhelyettesek, illetve a speciális osztályok a gyakorlatban foganatosítsák a megfelelő intézkedéseket, folytassanak nyomozást, állítsanak össze vádindítványokat, de fordított esetben ez esetleg nem működne, egy erősen a gyakorlatiasság jegyében vezetett hivatal mellékesként kezelhetné a feltárásnak azon részét, ami most bölcsészkedésnek, illetve tötyörgésnek tűnik, azonban szerencsés esetben elvezet oda, hogy ne csak értsük, hanem megelőzni is képesek lehessünk a nemzeti vagyon közpénz jellegének elveszejtését, az önfeledt és fájdalomküszöbig tolt lopást, tehát mindazt, amit az elmúlt majd két évtizedben tapasztaltunk.