Svéd Tamás

Portré

2026. szeptember 24.

Fazekas István

Svéd Tamás

orvos, államtitkár

„40 éves koromra magamévá tettem azt a hozzáállást, hogy ha a körülményeimben nem tetszik valami, ne elégedetlenkedjek, hanem álljak odébb, vagy próbáljak meg változtatni rajta” – mondja az Egészségügyi Minisztérium 53 éves parlamenti államtitkára. Ősbudainak vallja magát, családja generációk óta ott él. Édesanyja orvos, édesapja mérnök. Öccse édesapja, ő pedig édesanyja hivatását választotta. Gyermekkorában imádott a természetben lenni. „Az a gyerek voltam, akit ott lehetett felejteni egy pocsolya mellett órákig, bogarásztam, nézegettem a kifogott szitakötőlárvákat és a háton úszó poloskákat.” Mindig is érdekelte a biológia, tengerbiológusnak készült, „de hamar rájöttem, hogy ehhez nem éppen szerencsés adottságú országba születtem”, ezért a Semmelweis Egyetemen aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos lett. „Négyéves ciklusokban működöm, általában ennyi idő után szeretek valami újba, másba kezdeni, így jött az életembe a pszichológia”, amit az ELTE-n végzett. „Két egyetem mellett volt időm a barátokra, táncolni tanulni, sportolni. Persze a vizsgaidőszakok emberpróbálóak voltak, de képes voltam 12–14 órákat tanulni” – idézi fel. A diploma megszerzése előtt egy évig mentőtisztként, utána néhány éven át – a rezidensi évek mellett – mentőorvosként is dolgozott. Idővel ismét valami újat szeretett volna tanulni, ezért szerzett pszichoterapeuta szakvizsgát is. 2019 és 2023 között a Magyar Orvosi Kamara titkára, majd három évig a főtitkára volt.

Szintén orvos feleségével Budán él, két fia van, az idősebb orvos, a fiatalabb most kezdi pszichológiai tanulmányait. Szabadidejében szeret olvasni, színházba járni, emellett nyáron vízben és vízen – kajakban, kenuban – lenni, télen a havas hegyeket járni: „A térdeim már nehezen bírják, de síelek, amíg a készlet tart.”

¬ Még a MOK főtitkáraként írt egy véleménycikket az Orvosok Lapjába arról, mennyire megviseli önt is és a kollégáit az, hogy folyamatosan olyan körülmények között kell dolgozniuk, ami garantálja a hibázási lehetőséget. Belülről milyen megélni ezeket a helyzeteket?

A magyar egészségügy legfőbb jellemzője, hogy iszonyatosan egyenetlenül működik. Nem kiszámítható az, hogy valaki milyen ellátáshoz jut, milyen betegúton megy végig. Lehet ebben valakinek történetesen szerencséje, mert megfelelő környéken lesz rosszul, és gyorsan kiér a mentő, és pihent, kiválóan képzett kórházi ellátóknak adja át a pácienst. Ideális esetben olyan team fogja kezelni a beteget, amelynek minden szükséges felszerelés a rendelkezésére áll, és XXI. századi ellátást tud biztosítani. Rosszabb esetben kevés a szakember, így nem lesz elég idő a betegre, nem elérhető minden eszköz és vizsgálat, ilyenkor kódolva van a rendszerben a hibázási lehetőség. Ez pedig folyamatos feszültséghez, konfliktusokhoz vezet – egyenes út az ellátók kiégéséhez.