Tartósított veszélyforrás
Az azbesztmentesítési munkálatok leállítását követeli Szombathelyen a Greenpeace, miután kiderült, a veszély elhárítására alkalmazott technika nem megfelelő, Kőszegen pedig már négyezer százalékos határérték-túllépést is mértek. Az azbesztügy idén tavasszal robbant ki, amikor kiderült, hogy több százezer tonnás mennyiségben szállítottak a térség településeire osztrák bányákban kitermelt azbeszttartalmú kőzúzalékot, amit a települések földútjainak, kocsibeállóknak, parkolóknak, alkalmanként játszótereknek a burkolására is használtak. A kő önmagában nem veszélyes, de terhelés hatására – járműforgalom, mozgatás, időjárásnak kitettség – kiszabadulhatnak a légúti és daganatos megbetegedést okozó azbesztrostok. A kormány előbb megígérte, hogy a legsúlyosabban érintett szombathelyi területről elszállíttatják az azbeszttartalmú követ, ám utóbb módosult a terv: inkább a kiporzás meggátolását szolgáló védőréteget húznak rá, majd ráburkolnak. Csakhogy a jellemzően most benépesülő családi házas környéken ez nem megoldás: a közművek bekötése újra és újra megbolygatja a szennyezett réteget, a kátyúk és repedések mentén befolyó víz roncsolja a védőréteget, és újra kiszabadulhatnak a káros anyagok. Így a veszély pillanatnyi elhárítására szánt 3 milliárdos keret ellenére a probléma tartósan megmarad – jelezték szakemberek, akik szerint az azbeszttartalmú kőzet elszállítása (mondjuk egy kiürült bányagödörbe) biztonságosabb és olcsóbb megoldás is lenne. A környezetvédők szerint az ügyben tanúsított kormányzati hozzáállás gyanúsan hasonlít a korábbi kabinet akkumulátoripari gyakorlatára, amikor nagyvonalúan kezelték az ökológiai és egészségügyi ártalmakat, a szabályok be nem tartását. Munkatársunk is tapasztalta: a mentesítést végző munkásokon alig látni védőruhát, és sokszor szülők kisgyerekekkel pár méterről nézik a munkagépeket, nem törődve azzal, hogy a kiporzás miatt súlyos veszélynek teszik ki magukat.
