Ablonczy Balázs

Portré

2026. október 1.

Veres Viktor

Ablonczy Balázs

történész, párizsi nagykövet

„Úgy vagyok konzervatív, hogy egy erzsébeti panelban nőttem fel, és Csepelre jártam középiskolába” – mondja az 52 éves történész. Édesapja, a neves újságíró, kritikus, a kilencvenes években a Nemzeti Színházat igazgató Ablonczy László a színészi mesterségtől tanácsolta el tizenévesen, franciatanár édesanyja elleni lázadásból pedig nem volt hajlandó franciát tanulni. Egészen addig, amíg 1990-ben édesanyja a Strasbourgi Egyetem lektora lett, és az egész család kiköltözött. Nulla franciatudással kezdte a középiskola harmadik osztályát, de két év múlva sikeresen leérettségizett, majd történelem–francia szakon végzett az ELTE-n. 1995-ben alakította meg a jobboldali Széchenyi-kört, ahol tánciskolát is szerveztek, és Orbán Viktort is meghívták. Tanult a Sorbonne-on, majd a Teleki László Intézet munkatársa volt és a Kommentár című folyóirat főszerkesztője, amíg Schmidt Mária köre nem einstandolta tőlük a jobboldali szellemi műhelyt. Az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, illetve az ELTE-n tanít. 2011-től a Párizsi Magyar Intézet igazgatója volt. Monográfiát írt Teleki Pálról, írt az Erdély-kultuszról, a trianoni menekültek sorsáról, trianoni legendákról, a magyar turanizmus történetéről, és arról is, hogyan élte meg a magyar társadalom az első világháború utáni összeomlást.

Felesége a MOME-n dolgozik, három gyerekük van. Legnagyobb fia nemzetközi tanulmányok szakon végzett, 16 éves lányát leginkább a színészet érdekli, és nagy izgalommal készül a párizsi életre, a legkisebb pedig „simán csak cuki”, de egész jól sakkozik. 25 éve keddenként tarokkozik a baráti társaságával, egykori egyetemista barátaival pedig kéktúrázik. Gyűjti a régi kéziratokat, nem csak neves emberektől; egy hatvanas évekből származó erdélyi útinapló igazán lázba hozza. Van egy különös hobbija: régi redőnyzárakat fotóz.

¬ Családi indíttatását, eddigi karrierjét tekintve ön lehetett volna a klasszikus fideszes, szerkesztette a Kommentárt, diplomáciai állást is vállalt 2011-ben. Mikor jött a kiábrándulás?

Nem akarom Fidesz-árvának tekinteni magam, egyébként amíg volt értékelhető jelenléte, az MDF-re szavaztam, általában a vesztes pártokra voksoltam. A magyar jobboldal az elmúlt időszakban meglehetősen zárt, frusztrált politizálás felé indult el, sokban hasonlított a gömbösi nemzeti öncélúság programjához, ami – a történelmi tapasztalatokból is látszik – életveszélyes. De szerencsére már nem működik, ezt a saját gyerekeimen is látom.