Az első kibucot, Deganiát 1909-ben a pogromok és az elnyomás elől Kelet-Európából, főként Oroszországból alijázó, az ősi földre kivándorló fiatal cionisták alapították. Szocialista, anarchokommunista elveket vallottak, egyenlőségen alapuló társadalmat képzeltek el, ahol mindenki a képességei szerint teljesít, és a szükségletei szerint részesül a javakból. A zsidó nép újjászületésének kulcsát a fizikai munkában, a kapitalista formák elvetésében látták. Nem ismerték a magántulajdont, nem használtak pénzt. A puritán lakásokban nem volt konyha, sem gyermekszoba, közös étkezőben ettek, a gyermekeket gyermekházban nevelték, a kicsik éjjel sem aludtak a szülőkkel. A tagok közösen, szavazással döntöttek a napi ügyekről.
A kibucokkal a cél – az ideológiai elvek mellett – nemcsak az volt, hogy megélhetést és lakhatást adjanak az egyre nagyobb számban érkező bevándorlóknak, hanem hogy teret szerezzenek a megálmodott önálló államnak, és egyre nagyobb területeket hódítsanak meg. A civil településként indult kibucok gyorsan szaporodtak, és hamar katonai erődítményekké is váltak, majd a határok mentén amolyan védelmi vonalat alkottak.
A mozgalmat többször érték válságok, az egyik legnagyobb az 1980-as évekre tehető. A gazdasági krízis súlyosan érintette az anyagilag állami segítségből is élő kibucokat. Belülről pedig az feszítette, hogy az újabb generációkban nem volt erős a közösségi szellem, népszerűbb lett a nyugatias életforma, sokan elmentek. Mind több elvet feladtak, megszüntették a gyerekházat, engedélyezték a külső munkavállalást, az 1990-es években bevezették a differenciált fizetést, lehetővé tették a lakások megvásárlását, ezzel megjelent a magántulajdon – eltűnt az egyenlőség. A kibuci üzemek részvénytársaságok lettek, a földek magánkézbe kerültek. A ma működő mintegy 280 kibuc mindössze 15 százaléka tartotta meg az egykori elveket, Degania 2007-ben vált privatizált egységgé.
Ráadásul a három évvel ezelőtti októberi terrorista akció után több tízezren örökre elmentek a lerombolt településeken túl, a biztonságosabb belső területen létesített kibucokból is. Ugyanakkor ellentétes folyamat is elindult. A támadás miatt sok ezer fiatal költözött kibucba, elsősorban hazafias töltettel: meg akarják védeni az országot, egyúttal szolidárisak a régebbi lakókkal, és leszerelt katonák, orvosok, építészek, tanárok, óvónők százai segítenek fenntartani a megtámadott helyeken a mindennapi életet. A fiatalok tetemes állami támogatást is kapnak a letelepedéshez – hitel, vissza nem térítendő támogatás, adókedvezmény formájában –, különösen, ha a határ menti kibucokba költöznek. Közülük sokan – mint egykor az alapítók – megcsömörlöttek a kapitalista életformától, és ideológiai meggondolásból csatlakoznak, visszahozva a kezdeti lelkesedést.
