Nane
„Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. / Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett. / Mikor a válla picikét rándult, egy kis fiúcska utána bámult. / Lebegve lépett – már gyúlt a villany, s kedvükre nézték, csodálták vígan.” A magánéletben József Attila is tudott nehéz ember lenni, de a szerelmi lírában páratlan verseket szült, néha szívszaggatókat, néha játékosakat. A valóság azonban sajnos nagyon más – derül ki címlapsztorinkból a Fókuszban rovatban. A járdán a nők gyakran nem lebegve lépnek, hanem sietősre fogják, mert nem kisfiúcskák bámulnak utánuk, hanem férfiak füttyentgetnek, ha közelebb érnek, tapogatnak, dörgölőznek, zaklatnak, József Attila korából ismert szavakkal flaszteren éppúgy, mint tuján. Több mint hétszázan számoltak be az őket ért atrocitásokról szerzőnknek, Martini Noéminek, akit, amikor erről akarta kérdezni a rendőrséget, egy onnan ügyetlenül elküldött e-mailben, faragatlan bunkó módon, sikítozó kékharisnyának minősítettek férfiak.
