„Hogy hogyan lát Paul Gauguin? Jobban és többet akárkinél. Színt, új, sok színt és vonalat, élesen, együtt” – sommázta a festő zsenijét Ady Endre, miután látta a képeit Párizsban. S hogy a hatás mennyire eleven, megmutatja a Szépművészeti Múzeum grandiózus Gauguin-tárlata.
A kiállításon látható Gauguin-festmények: A művész arcképe és Nő Cézanne egyik csendéletével
GrandPalaisRmn (musée d’Orsay) / Franck Raux; The Art Institute of Chicago / Art Resource, NY / Scala, Florence
Rokonvonások
Gauguin művészete – a német, orosz és bécsi mellett – a XX. század eleji magyar modernizmusra is termékenyítően hatott. A legközvetlenebb kapcsolatot Rippl-Rónai József jelenti, aki Párizsban személyesen is megismerte Gauguint, és a Nabis művészcsoport tagjaként ahhoz a körhöz tartozott, amely a francia festő szellemi örökségét továbbvitte. Rippl-Rónai Gauguin műtermében is járt, a francia festő nagyra értékelte magyar kollégája Öreganyám című, a kiállításon szintén szereplő, 1894-es alkotását. Emellett Rippl-Rónai Gauguinről készített képe is látható: a Paul Gauguin profilból című, 1890 körüli fametszetet a Szépművészeti Múzeum idén vásárolta meg, így a magyar közönség most először találkozhat vele kiállításon. Gauguin a Nyolcak művészetében is felismerhető. Kernstok Károly, Berény Róbert, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos, Czigány Dezső és Orbán Dezső festészetében a dekoratív síkszerűség, a határozott kontúrok és a tiszta színek használata a modern képi gondolkodás fontos eszközévé vált.
A magyar recepció a festészet határain is túlmutat. Ady Endre és Fülep Lajos neve is ott van azok között, akiknek gondolkodására Gauguin művészete hatással volt: az 54 évesen, 1903-ban elhunyt francia festő újító szemlélete a magyar irodalmi és műkritikai életben is visszhangra talált. A szimbolizmus, a modern ember válsága, a művészi szabadság és az egyéni látásmód kérdései a századforduló magyar szellemi életében is központi témákká váltak.
A magyar gyűjtéstörténet szintén fontos része a Gauguin-recepciónak. A Szépművészeti Múzeum első, A fekete sertések című Gauguin-festményét 1913-ban vásárolta meg az Ernst Múzeum A XIX. század nagy francia mesterei című kiállítására. A magyar közönség már korábban is találkozhatott a francia festő műveivel: 1907 májusában a Nemzeti Szalon nagyszabású tavaszi kiállításán hatvannégy alkotását mutatták be, festményeket, grafikákat, kerámiákat és faragványokat. Az Athenaeum Kiadó 1912-ben jelentette meg Gauguin fikciós útleíró naplóját, a Noa Noát. A századforduló és az első világháború közötti időszakban legalább három jelentős magyar magángyűjtő kollekciójában bizonyíthatóan volt Gauguin-festmény: Nemes Marcellnél, Kohner Adolfnál és Herzog Mór Lipótnál. A művek egy része később amerikai és európai múzeumokba, illetve magángyűjteményekbe került. Szintén magyar gyűjtőé, Nemes Marcellé volt egy időben az a Cézanne-csendélet, amelyet több mint 15 év kérlelés után most sikerült kölcsönkapni a New York-i Modern Művészeti Múzeumtól. A festmény első tulajdonosa Gauguin volt, aki saját portréfestményének hátterében újra megfestette a képet. Ikonja nem volt elragadtatva ettől, „színes érzékelései” ellopásának értelmezte, mindenesetre a két festőóriás két képe most egymás mellett szerepel ezen a kihagyhatatlan, február 28-áig látogatható tárlaton.¬
