Rose
Könnyebb férfiként boldogulni a világban? Hol a határ a szabadság, az önrendelkezés kivívásában, ha azzal egy zárt, vallásos közösség szabályait szegi meg az ember? – ezeket a ma is aktuális kérdéseket veti fel Markus Schleinzer osztrák rendező a harmincéves háború után egy isten háta mögötti protestáns német faluban játszódó filmdrámájában. Az osztrák–német koprodukcióban készült Rose Németország idei Oscar-nevezettje, a főszerepben Sandra Hüllerrel, akinek minimalista játéka, harcedzett arca, titokzatossága, kiismerhetetlensége uralja a filmet. A cselekmény valós történelmi eseményen alapul: 1721-ben a poroszországi Halberstadtban kivégeztek egy nőt, amiért férfinak adta ki magát. Rose a fél arcát elcsúfító heggel, nyakában az ágyúgolyóval, amely majdnem a halálát okozta, katonaként érkezik meg a faluba. Merev, szótlan, visszahúzódó. Idővel kiderül, hogy azért vetette le a női ruhát, mert csakis férfiként lehet szabad. Egy elhagyott birtok örökösének mondja magát, állítását hivatalos dokumentummal is bizonyítja. A falu közössége eleinte bizalmatlan vele, mígnem szorgalmas munkával, medveölő képességgel, mély vallásosságával eloszlatja a személye körüli fenntartásokat. A beilleszkedésnek, újabb földterületek szerzésének azonban van egy feltétele: feleségül kell vennie a birtokos legnagyobb lányát, Suzannát, és gyermeket kell nemzenie. Rose belemegy a képtelen alkuba, majd csodával határos módon hitvese teherbe esik, és egészséges gyermeknek ad életet. A történet akkor vesz radikális fordulatot, amikor egy ájulással járó méhcsípés következtében világossá válik Suzanna számára Rose valódi kiléte. Egy falubeli lány segédkezik Rose gyógyulásánál, majd elhíreszteli a falu közösségében, amit látott. Rose-nak végig kell járnia a lebukás stációit úgy, hogy tisztában van azzal, nincs menekvés. Elidegenítés és legendateremtés között egyensúlyozva, az osztrák rendező Jeanne d’ Arc-i színezettel ruházta fel Rose történetét, szenvedését. ¬ Szentgyörgyi Rita
Robert Galbraith: A fémjelzett ember
„ – Csupa csillagoktól űzött szerelmes volt ebben az ügyben, nem?” – kérdi Cormoran Strike magánnyomozó a detektívtársától, egyben legjobb barátjától, Robin Ellacott-tól A fémjelzett ember utolsó oldalain. Talán csak Robert Galbraith, azaz J. K. Rowling (JKR) tudja, beteljesül-e a romantikus kapcsolat a tízrészesre tervezett krimisorozata hőse és heroinája között. Élhet-e boldogan (vagy boldogtalanul) e két, sors tépázta ember, míg meg nem hal? Vagy ők is egymás végzetei, mint a Strike-féle költői kérdésben megidézett veronai szerelmespár?
A Kakukkszó című kötettel 2013-ban útjára indított londoni bűn-sagával korunk egyik legismertebb, legnépszerűbb szerzője egyre határozottabban és terjedelmesebben követi azt az irányvonalat, amelyet az Átmeneti üresedés című kortárs regényével jelölt ki. Az angol irodalmi hagyományt folytató, 2012-es mű a képzelet szülte nyugat-angliai Pagford kisváros megüresedett önkormányzati helyéért dúló háborúskodás és a kíméletlen családi viszályok tablója. Vigasztalan társadalmi látlelet, a kivételes írói pályán esztétikai fordulópont. Rowling a Cormoran Strike-szériával teljesítheti be mindazt, amit az általa komikus tragédiának nevezett, nem kellőképpen értékelt remeklésével kezdett el. Szellemes epigráfokkal megtűzdelt krimijei tehát a XIX. századi társadalmi regények modern változatai, amelyekben a bűnügy csupán szervezőelv.
Az 1071 oldalas A fémjelzett ember a sorozat nyolcadik, és eddigi legsötétebb darabja ‒ noha az ezt megelőző, szintén monumentális, a szektaként működő Egyetemes Humanitárius Egyház pokoli bugyraiba alászálló, kitűnő A hömpölygő sír sem árasztott orfeumi hangulatot. A Londoni Szabadkőműves Központ, a Freemasons’ Hall közelében lévő, szabadkőműves ezüsttárgyakat árusító üzlet páncéltermében feldarabolt férfiholttestet találnak. A rendőrség szerint a tetem egy korábban elítélt fegyveres rablóé. A Vidám Répa nevű vendéglőt üzemeltető Decima Mullins arra ad megbízást a Denver Street-i bűnkutatóknak, hogy bizonyítsák be: a halott a köddé vált barátja, a kisfia apja. A különc nő, akinek taszító apja az előkelő Mayfair negyedben visz privát klubot és Michelin-csillagos éttermet, inkább tudná a férfit halottnak, mint hogy elfogadja, hogy faképnél hagyták.
JKR társadalmilag (is) rendkívül érzékeny, megannyi nagyszerűen kidolgozott karaktert felvonultató krimijeinek alfája és ómegája a megszállottság. Rowling az évek során megtanulta a krimiírás csínját-bínját. Nem mellesleg fair play játékos. Bevisz a labirintusba, de kiteríti az információkat, mindvégig az olvasó előtt jár, de sosem szedi rá őt. Miközben A fémjelzett ember egyre távolodik a szabadkőműves tárgykörtől, jelen vannak benne a szerző alaptémái közül a roppant társadalmi különbségek és a morális rothadás, a diszfunkcionális családi tűzfészkek és a függőségek. Mindent áthat a megtévesztő látszat, és a növekvő bizonytalanság, hogy a legvégére kibontakozzon a szexuális kizsákmányolás, az emberkereskedelem és a grooming/behálózás témája. Továbbá a léket kapott, kisiklott, illúziókra épülő, működésképtelen, mérgező, életveszélyes, önsorsrontó kapcsolatoké.
A Nagy Gergelytől megszokott nívós fordításban, igényesen gondozott kötet a Strike-sorozat talán legerősebb, szélsőséges érzelmi amplitúdókkal dolgozó, torokszorító darabja. Ragyogó munka. Hatalmas minőségi ugrás a még setesuta, debütáns kötethez képest (is). Bizonyos epizódjaiban megidéz(het)i a bűnregényírás mestere, Dennis Lehane világát, és a Sötétség, fogd meg a kezem című kötete címét. Valamint földerenghet a szintén írói álnéven jegyzett, Émile Ajar-féle Előttem az élet alábbi mottója: „Ők azt mondták: Őrületbe estél Őmiatta, akit szeretsz. / Én azt mondtam: Az élet ízét csak a bolondok ismerik.” ¬ Horeczky Krisztina
Mozart, Haydn és Cartellieri
Sturm und Drang: ahol a felvilágosodás áthajlik a romantikába. Ahol a bécsi klasszicizmusban megterem az egyéniség kultusza, jogot követel magának a szertelen szenvedély. A Nemzeti Filharmonikusok Vashegyi György vezette zeneakadémiai hangversenyének első és második része is egy vérbeli Sturm und Drang szimfóniával indul. Mozart 34. szimfóniája ünnepélyes, katonás fanfárral kezdődik, azután érzelmes és játékos kalandozással folytatódik. Az utolsó tételben elszabadul a tarantella. Ennek a szimfóniának csak három tétele van. Mozart elkezdett írni egy menüett tételt is, de aztán eldobta. Máig vitatkoznak a mozartológusok, hogy a K 409. jegyzékszámú menüett lenne-e a hiányzó tétel. Van a műnek olyan felvétele is, amelyen ezt a menüettet játsszák a második és harmadik tétel között. Haydn 52. szimfóniája az élet fenyegetéseitől terhes, baljós mű. Ebből nem hiányzik a menüett, de ez egy fájdalmas, sóhajos menüett. A presto zárótétel pedig nem az életöröm robogása, hanem a zaklatott élet rohanása. Mozartot Párizsban a jó és a balszerencse összehozta egy arisztokrata családdal, amelyben a papa fuvolázott, a lánya hárfázott. A hárfát akkor még nem vették nagyon komolyan, inkább csak pengetős zongorának tekintették. Egészen különleges volt tehát az a fuvolára és hárfára komponált versenymű, amelyet Mozart ennek a családnak írt. Sem a művet, sem Mozart zeneóráit nem fizették ki. Élvonalbeli együttesek azzal szokták igazolni, milyen virtuóz szólisták ülnek a zenekarban, hogy ezt a művet adják elő a szólamvezetőikkel. Ezúttal Szabó Anitával (fuvola) és Sipkay Deborah-val (hárfa). Antonio Casimir Cartellierit, Beethoven bonyolult származású és hányatott életű barátját, mecénását, a cseh-osztrák Lobkowitz herceg udvari karmesterét mostanában kezdik felfedezni. Négy szimfóniájából kettő csak most került elő. A 4. szimfóniája az ünnepélyes beköszöntő után könnyed, táncos, üdítő muzsikába csap át, és abban is marad fülbemászó dallamokkal, trükkös, felrázó váltásokkal a negyedik tétel végéig. Igazi tapsfakasztó záródarab. ¬ Révész Sándor
56 26, avagy A vak csillag
Nem elég, hogy Pusztai Palkó (Zöldi Ákos Tamás) szüleit elhurcolják az ávósok (függetlenül attól, hogy tényleg rejtegetnek-e gyémánt félkrajcárt, vagy sem), a tetejébe a gonosz házmester, Vaskóné Kmetykó Etelka (Markó-Valentyik Anna) még rá is zárja az ajtót. A ház(mester)i őrizetbe került csibész Palkó vagány cinkosra és bajtársra talál a bő száz év fogság után egy butykosból előkavargó Sobri Jóskában (Czéh Dániel), aki teljesíti három kívánságát, aztán a maga zabolátlanságával eligazítja ország-világ dolgaiban. A 2006 decemberében bemutatott és emlékezetes vihart kavart 56 06 / őrült lélek vert hadak című darab szerzőhármasa, Mohácsi István, Mohácsi János, Kovács Márton (és a bábok tervezőjeként most hozzájuk csatlakozó harmadik fivér, Mohácsi András) húsz év elteltével első bábszínházi munkájával ismét forradalomról, szabadságvágyról, hatalomról, kiszolgáltatottságról, felelősségről beszél. És most is Vörösmarty Mihály látomásos vén cigányát hívja címbéli segítségül 1854-ből: a harag és a viszály után „lesz még egyszer ünnep a világon”. A Kabóca Bábszínház maroknyi társulata bámulatos odaadással, hozzáértéssel, nyüzsgő nyelvi kavalkáddal, gyilkos humorral közlekedik a képtelen hétköznapi történetek, egyéni sorsok forgatagában. Kocsis Pál, aki a legendás 2006-os kaposvári előadásban is szerepelt, most pedig Palkó apjától Nagy Imréig számtalan alakot ölt, remek játszótársakra talált. ¬ Puszta Dóra
XXIV. Olasz Filmfesztivál
Súlyos témák vidám köntösben, kis közösségek mindennapjai, hit és valóság egymásnak feszülése, a családi fészek elhagyása, életutak a történelem viharában: ezúttal is változatos az olasz mozi jelenének szentelt olasz filmfesztivál válogatása. Nyolc kortárs olasz alkotás és egy klasszikus szerepel a Budapesti Olasz Kultúrintézet és a Cinecitta közös rendezvényén. Halálának tizedik évfordulója alkalmából Bud Spencerre emlékezik a fesztivál, a színész kultikus akcióvígjátéka, a Különben dühbe jövünk vetítésével. Paolo Genovese, a párkapcsolatok kíméletlen boncnoka legújabb filmjében is a könnyedség és a melodráma határán egyensúlyoz. A Teljesen idegenek, a Túlagyalt randevú nemzetközi sikerei után Az új dolgok hangjában három, egymást nem ismerő milánói párt találkoztat egy közös igény, a gyerekvállalás témájában. A fordulatos cselekmény ezúttal fontosabb Genovese számára, mint a spontaneitás és a természetesség. A nyitófilm, Az Isten mindenkinek megbocsát könnyed vígjátéknak tűnik, de tartogat szívszorító pillanatokat, érzelmi mélységeket. A népszerű szicíliai rendező, színész, televíziós műsorvezető, Pierfrancesco Diliberto egy romantikus szerelmi egymásra találás témáját választotta a párkeresésben peches ingatlanügynök és szép, vidám lelki társa között. A bökkenőt csupán az okozza, hogy a hölgy hithű katolikus, a férfi viszont épp ellenkezőleg, távol tartja magát a vallás világától. Az idei év egyik felfedezése Francesco Sossai road movie-ja, a Még egyet az útra két viharvert ötvenes férfi és egy építészhallgató fiú rendhagyó találkozásáról és barátságáról, generációk közötti párbeszédről. Magyar témájú Edoardo Winspeare rendező Drága Életem! című filmje, és Sztarenki Dóra személyében magyar színésznő is szerepet kapott benne. Winspeare maga is nemesi származású, részben a saját felmenői iránti érdeklődés vezette Mariangela Barbanente azonos című regényének adaptálásához. A salentói száműzetésben élő magyar arisztokrata hölgy élete végén visszaemlékezik a családjára, a náci megszállásra, a kommunizmus éveire, a menekülésére, az elhallgatott családi sebekre és bűnökre. ¬ Szentgyörgyi Rita