Kartávolságon túl
„A csatahajó lassan fordul, de gyorsan süllyed” – ekként foglalta egyetlen ütős mondatba Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter a gazdasági átállás nehézségeit és a csődveszélyt. A magyar gazdaságot ma nem fenyegeti fizetésképtelenség, mint harminc évvel ezelőtt, az államháztartás hiánya viszont most is bénító súllyal nehezedik rá. Az államadósság harmadik éve nő, és jóval meghaladja a regionális riválisokét. Az áprilisi választást övező piaci eufória nyomán felrémlett ugyan, hogy a gazdaság új lendületet vesz, de nem ez történt. A hazai össztermék az első negyedévben 1,8, a másodikban 1,7, a július–szeptemberi időszakban 1,5 százalékkal haladta meg az előző évit, és a harmadik negyedévben az előzőhöz viszonyítva lényegében stagnált. Szinte már szabadkozott Palócz Éva a Költségvetési Tanács elemzői fórumán, hogy a tavasszal a Kopint-Tárki még 2 százalékos gazdasági növekedést prognosztizált; ezt azóta lefelé korrigálta. A KSH gyorstájékoztatója csupán azt jegyezte meg, hogy a növekedéshez elsősorban az ipar járult hozzá, pluszban volt a szolgáltatási ágazat is, a mezőgazdaság azonban visszaesett. A beruházások még nem csökkentek ilyen hosszú ideig – adta meg az elmúlt esztendők tartós stagnálásának fő magyarázatát a Kopint-Tárki vezérigazgatója.
A fordulat lassúságát a pénzügyi tárca is bekalkulálta középtávú költségvetési kitekintésében, amely szerint a GDP az idén 1,7, jövőre 2,4 százalékkal bővül, és lassú gyorsulással 2029-ben vált háromszázalékos tempóra. Ez felettébb óvatos prognózis. A 2026-os költségvetést módosító törvény szerint 3513 milliárd forintos, illetve a jövő évre ezen felül betervezett 1523 milliárd forintos uniós támogatásból ugyanis ennél gyorsabb növekedés is kikerekedhetne, ha a kormány merészebben könnyítene a gazdaságra nehezedő költségvetési nyomáson. Ha nem csupán az elődje politikai céljaihoz kötődő, illetve pazarló és luxuskiadásoktól szabadulna meg, és nemcsak a közbeszerzések tisztaságán igyekezne spórolni, hanem a korábbi, fedezet nélküli kiadások némelyikét is megnyirbálná. Ezekkel azonban csínján bánik. Olyannyira, hogy a középtávú program más reformot nem is jelez, csak azokat, amelyeket a jövő évi költségvetés tervezete tartalmaz: az igazságosabb és a növekedést hatékonyabban ösztönző adókörnyezet kialakítását, a nyugdíjrendszer méltányosabbá tételét, az arányosabb közteherviselést, a lakossági és vállalati kamattámogatások felülvizsgálatát.
Jövőre az uniós pénzekkel megtámogatva és a hagyományos megszorító jellegű döntéseket mellőzve 4,9 százalékra csökken az idén 7,5 százalékra tervezett deficit. Horváth Gábor, a Költségvetési Tanács elnöke ezt ambiciózus tervnek titulálta, felidézve, hogy az elmúlt három évtizedben csak három alkalommal volt három százalékpontos hiánycsökkentés. 2030-ra – észszerűen óvatos további mérséklődéssel – 3 százalék alá esik a deficit. Ebben segítséget jelent az állampapírpiaci hozamok április óta tartó csökkenése. Ha a piac hitelesnek ítéli az eurócsatlakozási pályát, az államadósság kamatterhei folyamatosan csökkenhetnek. Márpedig a 2027-es büdzsét jól fogadta a piac, úgy látszik, a megelőlegezett bizalom fennmarad – mondta az elemzői konferencián Várpalotai Viktor, az MNB ügyvezető igazgatója. A költségvetés kamatkiadásai az idén elérik a GDP 3,9 százalékát, innen 2030-ig fokozatosan 3,3 százalékra csökkennek – derül ki a kormány középtávú tervéből. A kamatfizetésektől megtisztított úgynevezett elsődleges egyenleg idén 3,6 százalékos, jövőre 1,1 százalékos mínusza azonban csak 2029-te tűnne el.
A hiánycsökkentési pálya nem erőltetett, és ha nem éri nagyobb külső sokk a gazdaságot, elvileg fenntartható. Mindazonáltal a konferencia előadói hosszasan sorolták a globális kockázatokat. Ilyen az amerikai–kínai vámháború, Oroszország tartós háborúja Ukrajna ellen, a Hormuzi-szoros körüli konfliktus. A legsúlyosabbnak Molnár László a gáz- és olajárak alakulását tartja, amely növeli a költségvetési rezsitámogatásokat, és rontja a vállalkozói szektor versenyképességét. A GKI vezető kutatója a demográfiai folyamatok alapján azt is kétségbe vonja, hogy a foglalkoztatást sikerül szinten tartani. Cserháti Ilona, a Budapesti Corvinus Egyetem Smarter Work for a Better Life Kutatóközpontjának egyetemi docense a kockázatok közé sorolta, hogy a kormány esetleg nem tud ellenállni az erősödő bérköveteléseknek. Véleménye szerint ha a középtávú költségvetési programot bármi veszélyezteti, azonnal be kell avatkozni. A növekedés gyorsításához a piacgazdaság újjáépítésére van szükség – hozott be egy új szempontot Halmai Péter akadémikus, egyebek mellett a piaci ármechanizmusok akadályainak megszüntetését, a verseny intenzitásának fokozását, a kamattámogatások kiiktatását sürgetve.
A felelős költségvetési gazdálkodás elvezet ahhoz, hogy 2030-ra teljesítsük az euróbevezetés feltételeit – erősíti meg a célt a középtávú program. Doma Réka, az Innovatív Közgazdasági Megoldások/OG Research pénzpiaci elemzője azonban az elmúlt évek tapasztalatai alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy a költségvetés alakulását a politikai naptár is mozgatta, a választási években rendre megugrott a hiány, sőt újabban már az azt megelőző esztendőben is; márpedig 2030 választási év lesz. ¬ Farkas Zoltán
