Országomategytagságért?
Az USA évek óta most először vetette fel Ukrajna NATO-tagságának lehetőségét. Az ár a kelet-ukrajnai Donyec-medence teljes feladása lenne. Moszkva egyelőre nem kommentálta az amerikai javaslatot.
Újabb hideg tél előtt
Óvatosoptimizmus
Pavlo Klimkin
A közeli békekötésben nem, a részleges tűzszünetben viszont bízik Pavlo Klimkin volt ukrán külügyminiszter, aki szerint az új budapesti kormány hatalomra kerülése után javulni fog a magyar–ukrán viszony.
¬ Lát esélyt arra, hogy belátható időn belül véget érjen az orosz–ukrán háború, akár tűzszünettel, akár békemegállapodással?
Szkeptikus vagyok. Nem látom, hogy a jelenlegi orosz vezetés hajlandó lenne valódi békét kötni. Ez ugyanis alapjaiban rengetné meg azt a narratívát, amelyet Oroszország Ukrajnával kapcsolatban felépített. Amíg Vlagyimir Putyinék vannak hatalmon, ez nem fog megváltozni. A tűzszünetet illetően viszont óvatosan optimista vagyok, részleges fegyvernyugvást el tudok képzelni. Azt szeretném, ha ez a létfontosságú infrastruktúra elleni támadásokra is kiterjedne, de szerintem az orosz vezetés inkább valamiféle fekete-tengeri megállapodást próbál majd elfogadtatni az amerikaiakkal, miközben fenntartja az Ukrajnára gyakorolt nyomást. Az oroszok azt akarják, hogy az ukránok nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra szenvedjenek, és a túlélés határán éljenek. Ezzel belső destabilizációt és olyan mértékű kimerültséget próbálnak előidézni, amelynek hatására az emberek már hajlandók lennének kompromisszumokat kötni. Putyin alapvető céljai változatlanok. A lehető legtöbb területet szeretné megszerezni, és olyan bizonytalan állapotban akarja tartani az országot, amely megakadályozza, hogy szilárdan beágyazódjon Európába és a Nyugatba. Befolyást akar szerezni NATO-tagságunk kérdésében, és rendszerszinten, valamint személyi szinten is meg akarja változtatni az ukrán politikát.
¬ Európa segíti Ukrajnát, de sokan úgy vélik, nem elég, amit a kontinens országai adnak.
Európának meg kell értenie, ami Ukrajnában történik, az elsősorban a mi túlélésünkről szól, ugyanakkor Európa hitelességének és cselekvőképességének is alapvető próbája. Ha Európa nem képes megállítani Oroszországot Ukrajnában, akkor egyáltalán mire alkalmas? Ha valódi biztonságpolitikai cselekvőképességet akar – és itt nem stratégiai autonómiáról beszélek, mert abban nem igazán hiszek –, akkor meg kell állítania Oroszországot a határainál, és ki kell mondania, hogy Ukrajnának Európához kell tartoznia. Putyin egyik írásában azt állította, Ukrajnából valamiféle Oroszország-ellenes államot hoztak létre. Ez teljes képtelenség. Ukrajna a Szovjetunió felbomlása után egyáltalán nem volt oroszellenes, valójában Putyin és az orosz vezetés tette azzá. Oroszország időnként saját biztonsági garanciáiról beszél. Szerintem éppen az lenne számára a legjobb garancia, ha Ukrajna szilárdan integrálódna a Nyugatba. Ha ugyanis az EU tagjai leszünk, nem gondolkodhatunk és cselekedhetünk kizárólag ukránként, európaiként is kell viselkednünk.
¬ Optimista a magyar–ukrán kapcsolatok alakulását illetően az új magyar kormány hivatalba lépése után?
Igen, bár nem számítok egyik napról a másikra alapvető változásokra. A korábbi magyar vezetés tudatosan belpolitikai célokra használta fel ezeket a kérdéseket. Szerintem ez a stratégia alapvetően hibás volt, nemcsak Ukrajnában, hanem Szlovákiában és Romániában is csökkent a magyar közösségek létszáma és politikai befolyása. Amit nagyon hiányoltam a korábbi magyar kormány idején, az az együttműködés volt. Meg kellett volna beszélnünk, hogyan segítsük a közösségeket, mely programok működnek, és milyen projekteket indíthatnánk együtt. Bizonyos területeken el is indult az együttműködés, aztán az egész összeomlott a politikai célú konfliktuskeltés miatt, és amiatt, hogy folyton azt hangoztatták: az ukránok a rosszfiúk. Nem állítom, hogy a mi stratégiánk tökéletes lett volna, de Budapest részéről alapvetően hiányoltam a közös munka szándékát. ¬