Egy memoár a múlt századból

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

Király Béla nem katonának született. Állatorvosnak készült, de a családnak nem volt elég pénze a taníttatására, így vasutasnak szánták, mivel apai ágon nagy gyakorlatot szerzett a família ebben a szakmában. A kis Béláról azonban kiderült, hogy színtévesztő, így nem követhette a hagyományt. Véletlenül lett katona, de ez nem jelentette azt, hogy ne köteleződjön el teljesen a hadseregnek.

Király Béla mindent megélt, amit egy katonatiszt megélhet. Végigharcolta a II. világháborút, 1952-ben egy koncepciós perben halálra ítélték, majd az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre módosították. 1956-ban a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány elnöke és a Nemzetőrség parancsnoka volt. A forradalom leverése után elhagyta Magyarországot, s 1956-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. Katonai pályája nem tört meg, bár elméleti síkon, a hadtörténet professzoraként folytatta azt. A rendszerváltás után hazatért, a magyar Országgyűlés képviselője lett.

Király Béla visszaemlékezése pontosan 90 évet ölel fel, majdnem egy egész századot 1912-től 2002-ig. A kötet katonai precizitással, ugyanakkor egy sokat megélt, idős ember valós élményeivel, érzéseivel jeleníti meg előttünk a huszadik századot. Az aktuális kor, egy-egy harcban vagy békében eltelt időszak társadalma, hangulata elevenedik meg az olvasó előtt. Zavaróak csak a minden fejezet végére betűzött jegyzetek lehetnek, amelyek megtörik a könyv egységét, és sok mindent fölöslegesen magyaráznak meg. Az olvasó például nagy elánnal lapozhat kiderítendő, milyen kiegészítő információval is szolgálhat a könyv Adolf Hitlerről, majd meglepődve olvashatja róla a lexikonszócikkszerű, újat nem mondó jegyzetet.

Bodolóczki Linda


Kapcsolódó oldal:
Amire nincs ige