Békésen fog történni minden. Nincs puskalövés, nyílvessző, hadak útja. Ha az egymilliárd háromszázmillió kínai eljut oda, hogy minden család autóba ülhet, mondjuk hármasával (ez valamivel kevesebb, mint félmilliárd autó), és egyszerre elfordítják a slusszkulcsot – az maga lesz a vég. Az ózonréteg átlyukad, a benzinkutak kiszáradnak (ha addig nem), a hagyományos „rend” összeomlik.
Túlvan-e ez a lehetőség a látóhatárunkon? Vonogathatjuk-e a vállunkat, mint eleink a huszadik század fordulóján? A Goldman Sachs elemzői szerint Kína gazdasága 2008-ban hagyja le Németországét, 2015-ben Japánét, 2039-ben az USA-ét.
Ehhez most teremtik meg a feltételeket. Nem gőzerővel, hanem a modern technika és tudomány minden eszközével. A kínaiak rájöttek, hogy „nem tankokkal és rakétákkal, mint egykor a Szovjetunió, nem is autókkal és tranzisztoros rádiókkal, mint egykor Japán, hanem olcsó és jól képzett munkaerővel vehetik fel a versenyt az Egyesült Államokkal” – mutat rá egy német publicista a Die Zeitben. A kínai elitegyetemek (már léteznek!) mintaképe a Harvard, az Amerikából haza-, visszatelepülő fiatal értelmiségiek ingyen repülőjegyet, induló támogatást és korszerű kutatási lehetőségeket kapnak. És mert már szabad az utazás, időről időre vissza is térhetnek az amerikai campusokba továbbképződni. És a tudást hazahozni.
A sikeres kutatókból, akadémikusokból (!) gyakran sikeres vállalkozók lesznek, már nem ritka a kínai milliárdos. A globális termelés és globális piac két óriása a két volt rivális, Kína és India lehet. Nem kizárt, hogy bizonyos szabványokat (például a DVD-ket követőket) a jövőben már nem Amerika vagy Európa határozza meg, hanem a távol-keleti mamutok. Ami a hatalomátvételnek látványos jele lesz.
Olaj, gabona, acél, édesvíz – a jövő nagy szükségletei Kína számára. De honnan?
- Erdélyi S. Gábor